„Másokon segíteni a legjobb dolog a világon”

János Piroska

– Az alapítvány három évvel ezelőtt jött létre, éppen annak apropóján, hogy már 2015 óta szerveztem önkéntesként jótékonysági futásokat. Ezek mindegyike olyan sikeres volt, hogy szükségessé vált egy keretet adni nekik, mivel nagyon sokan szerettek volna már nemcsak futni, vért adni, hanem adakozni is. Az egyik futószámom az Ismerős Arcok Nélküled című száma, és amikor a második kárpátaljai jótékonysági futást szerveztem az eseménynek a szlogenjét keresve, ez a sor ugrott be. Korábban is jó kapcsolatban voltam a magyar Országos Vérellátó Szolgálattal, így az a gondolat merült fel, hogy mi lenne, ha a futásnak a magyarországi szakaszát összekötnénk véradással, hiszen az Egy vérből vagyunk szlogennek számomra kettős üzenete van: egy vérből vagyunk a határon túli magyarokkal, nem választhatnak el a határok minket egymástól, de mindannyian egy vérből vagyunk, hiszen vér csak vérrel pótolható. Én magam az egészségügyben dolgozom már több mint 12 éve, és bár nem vagyok orvos – a kommunikáció a szakterületem –, de azt nagyon jól látom, hogy milyen küzdelem folyik a kórházak falain belül, mekkora szükség van a vérre.

– Mikor kezdődött el a jótékonysági futások sorozata?

– Az első jótékonysági futást 2015-ben szerveztem, akkor kerestem fel Böjte Csaba atyát. Az egész ötlet onnan jött, hogy abban az évben futottam le életem első félmaratonját. Akkor még a Bátor Tábor gyerekeiért futottam, és arra gondoltam, miért ne szervezhetnék én is jótékonysági futást, hogy ne csak magamért fussak, hanem azzal másokat is segíteni tudjak. Az első jótékonysági futás nagyon sikeres volt, öt nap alatt ötszáz kilométert futottunk Dévától Budapestig, és sikerült ötmillió forintot összegyűjteni Böjte Csaba gyermekei számára. Ezt követően minden évben több jótékonysági futást is szerveztem: Kárpátaljára több alkalommal futottunk el, de voltunk már Felvidéken, Délvidéken, és Magyarországon is szerveztünk jótékonysági futást.

– Miért éppen a futással párosította a jótékonysági akciókat?

– Én harminckilenc éves koromig egyáltalán semmit nem sportoltam, egy küzdelem volt számomra is, amikor elkezdtem futni. Amikor már képes voltam arra, hogy hosszabb távokat is lefussak, akkor éreztem azt, hogy tulajdonképpen ez egy lelki út is, ami bejárok. Azt érzem, futás közben vagyok legközelebb magamhoz, és Ahhoz, aki teremtett. Én azt vallom, hogy másokon segíteni a legjobb dolog a világon, és ha a futást, ami számomra örömet ad, össze tudom kötni azzal, hogy másoknak is örömet szerezzek, akkor talán így kerek a világ.

– A hatszáz kilométeres távot ultrafutók teljesítik. Kik ők?

– A kezdetek óta van egy szűk csapat, akik minden évben jönnek velem: Sperka Tamás, ismert terep ultrafutó, Nárai Balázs, a Kossuth Rádió szerkesztő-riportere, aki szintén dobogós helyezéseket ér el versenyeken, illetve Szimandl Anita, aki ugyancsak dobogós helyeket visz el az ultratávok versenyén. Hozzájuk lehet több ponton is csatlakozni, az esemény részletes leírása az egyverbol.hu oldalon található meg, ugyanitt lehet regisztrálni. Rövidebb-hosszabb távra lehet hozzánk csatlakozni, az útvonalat mindig úgy szervezzük meg, hogy a lehető legkevesebbet fussunk közúton. Az erdélyi szakasz most egy nehéz terep lesz, hiszen átfutunk a Kárpátokon, nagyon sok helyen vannak kóbor kutyák, ahogy arra a helyi terepfutók előre figyelmeztettek. Ők nagyon sokat segítettek nekünk, sok szakaszt már előre befutottak, illetve be is fognak állni hozzánk. Olyan szakasz is volt, amit mi beterveztünk, de mondták, hogy ott egészen biztos medve van, úgyhogy át kellett tervezzük az útvonalat. Minden érintett romániai megye prefektúrájától megkaptuk a hozzájárulást, amiért egyébként nagyon hálás vagyok a román hatóságoknak, mert nagyon gyorsan és korrektül minden engedélyt megadtak és sok sikert kívántak a rendezvényhez. Bízom benne, hogy ahogy a korábbi években, idén sem lesz semmilyen rendkívüli esemény. Meleg lesz, de nyár közepén ez természetes. Ha kapunk egy kis esőt, annak nagyon fogunk örülni.

A magyarfülpösi szórványkollégiumról

„Az átmeneti menedéket nyújtó otthont 20 évvel ezelőtt alapította Ady István református lelkész. Olyan gyermekek kerültek ide, akik nem tanulhattak anyanyelvükön és mellette élet-halál harcot kellett vívniuk a mindennapi betevőfalat megszerzéséért, naponta szembe kellett nézniük az otthoni erőszakkal, alkoholizmussal stb. Ők sajnos csak hétköznap lehetnek az otthon lakói, hétvégére haza kell menniük, ezért csütörtökön már könnyes a szemük, ha arra gondolnak, másnap már »otthon« lesznek. Nem ritka, hogy egész hétvégén nem esznek semmit, és legtöbbjük fűtetlen helyiségben, a betonpadlón alszik, nincs áram és víz sem az otthonukban. A Szórványkollégiumban jelenleg 49 magyar gyermek talált átmeneti menedéket” – olvasható az alapítvány honlapján.

– A szervezés, a fizikai felkészültség mellett, úgy gondolom, hogy ez a futás lelki felkészülést is igényel. Mi az, ami lelkiekben segít átlendülni a nehézségeken?

– A cél, ahová befutunk, mindig erőt ad. Több alkalommal jártam már a magyarfülpösi szórványkollégiumban, láttam, hogy azok a gyermekek, akikért idén teljesítjük ezt a távot, milyen nehéz körülmények között élnek otthonaikban. Valóban nehéz fizikai megterhelést jelent egy ilyen futás, a több hónapon át tartó szervezés, az időjárási körülmények, de nemcsak lelki szemeim előtt vannak azok a gyerekek, hanem láttam is, hogy milyen nehéz körülmények között élnek. Nem lehet összehasonlítani az ő nehéz sorsukat azzal, amit mi most értük teszünk. Nagyon nagy öröm az, hogy másokon tudunk segíteni. Azt vallom, hogy aki másokon segít, az mindig többet kap vissza az élettől, mint amennyit beletesz. Az idei cél nagyon szép, bízom benne, hogy fantasztikus napokat fogunk együtt tölteni a gyerekekkel. Amikor velük együtt célba érkezünk, július 19-én, az már az első napja lesz annak az ötnapos sporttábornak, amit számukra szervezünk. Hétfőtől péntekig velük töltjük a hetet, elvisszük őket a marosvásárhelyi állatkertbe, a gernyeszegi sportcsarnokba. Bízom benne, hogy olyan élményekben fognak részesülni, amelyek majd átlendítik őket a nehéz perceken, amikor csak fájdalom és bántalmazás éri őket.

Az útvonalról

A szerdai budapesti rajtnál jelen lesz többek között Herczegh Anita, Magyarország köztársasági elnökének felesége és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára, aki maga is csatlakozik egy szakasz erejéig a futókhoz. Romániában az első csatlakozási pont a borsi Agip-benzinkútnál lesz, július 16-án, pénteken 17 órakor, majd 17.50-kor a Körös-part körgyűrű felőli sétányán, később a Centenáriumi hídnál lehet csatlakozni a futókhoz.

– Hány kilométert futnak egy nap alatt? Van-e erről pontos terv?

– Percre pontosan van egy táblázatunk, ahol be van tervezve az, hogyan teljesítjük ezt a távot. Vannak olyan napok, amikor 110 kilométert futunk, több ezer méter szintemelkedéssel. Hat nap alatt futjuk le a 600 kilométert, de utolsó napra már csak egy hatvan kilométeres táv van betervezve, hogy kora délután célba tudjunk érni a gyermekekkel együtt, a többi nap hajnali öttől estig futunk. Arra szeretnénk mindenkit kérni, hogy aki futni szeretne velünk, regisztráljon az egyverbol.hu oldalon. Védettségi igazolvány a romániai szakaszon a helyi járványügyi előírások szerint nem kötelező, így ezt mi sem kérjük. Nagyváradra már elég sokan regisztráltak, ahogy Kolozsvárra is. Nagyváradon péntek este a Partiumi Keresztény Egyetemre fogunk befutni. Az egyetem számára sporteszközöket viszünk adományba, fotball- és kosárlabdákat. Egy nagyon szép célbaérkezésünk lesz, az egyetem három zeneszakos hallgatója az Ismerős Arcok Nélküled c. számával fogad. Innen szombat hajnalban indulunk tovább Rév irányába, ekkor is lehet csatlakozni hozzánk, akár Révig is elfuthat velünk bárki, illetve akár 100 kilométert is teljesíthet, több csatlakozási pontot jelöltünk ki minden nap. Kolozsváron az idén 20 éves Sapientia Tudományegyetemre érkezünk meg vasárnap 3 órakor. Itt Kelemen Hunor, Románia miniszterelnök-helyettese és Novák Károly Eduárd sportminiszter fogad minket, oda egy teqball asztalt sikerült adományként szereznünk, azt adjuk át majd az egyetem hallgatóinak. A magyarfülpösi sporttáborhoz szükséges eszközök egy része már korábban célba ért. Az eseménynek nem az a lényege, hogy amikor célba érkezünk átadjunk egy nagy adományt és aztán soha többet ne menjünk vissza. Innentől kezdve már hazajárunk a magyarfülpösi szórványkollégiumba is. Tavaly karácsonykor is küldtünk már adományt, ez egy rendszeres adományozás most már, amit az Egy vérből vagyunk Alapítvány a jövőben is vállalni fog.

– Melyek az alapítvány jövőbeni tervei?

– Vannak jövőbeni tervek is, de előbb az idei futást szeretnénk „túlélni”, ezt követően tervezünk majd a jövő évre. Ami biztosan lesz még idén, az a szilveszteri jótékonysági futásunk, amit 2020-ban szerveztünk meg először, a járvány miatt ekkor még egy virtuális közös futásra hívtunk mindenkit: arra kértük a futókat, éljenek bárhol a nagyvilágban, regisztrálják a lefutott kilométereiket egy általunk létrehozott Facebook-eseményen. Nekünk sikerült olyan szponzorokat találni, akik minden lefutott kilométer után 100 forinttal támogatták az alapítványt. Hihetetlen volt számunkra is, hogy 65.000 kilométer jött össze, ez azt jelenti, hogy másfélszer futották körbe a Földet azok, akik nehéz sorsú gyerekeken szerettek volna segíteni. Az összegyűlt pénzből sportcipőket vettünk, az első 100 pár sportcipőt januárban vittük ki a magyarfülpösi gyermekotthon lakói számára, ők abban a cipőben tudtak már készülni arra, hogy majd velünk együtt célba érkezzenek. Ezek nem egyszerű sportcipők, motivációt is jelentenek számukra.

Fotók: pillanatfelvételek a korábbi jótékonysági futásokról