Magyar zarándokházat avattak

Ciucur Losonczi Antonius

Az ingatlanegyüttes több részletben épült, már Patachich Ádám püspök idejében létezett valamilyen formájú építmény a székesegyház, illetve a Kanonok sor közelében, ahol papokat neveltek. A szeminárium hosszú időn keresztül működött, majd, amikor megszakadt a papképzés a régi felállásban, szociális testvérek tevékenykedtek benne, megmaradt tehát az egyházi jellege. Nagyot ugorva az időben, a 20. század viszontagságain túllépve most tehát tulajdonképpen csak visszakapta eredeti rendeltetését az épület abban az értelemben, hogy ismét vallásos célokat szolgálhat.

Az avatóünnepségen Böcskei László megyés püspök kiemelte, hogy a közösségépítésre, és az ezt kiszolgáló funkciókra helyezik a továbbiakban a hangsúlyt. Az épület újabbik szárnyát renoválták, a régebbi még felújításra vár, azonban nagyon fontos, hogy a zarándokház kiegészíti mindazt, amit már a püspöki palotával kapcsolatban kigondoltak, és amit működtetnek a Kanonok soron, illetve attól nem messze a Caritas-központban. „Ily módon egy olyan kellemes környezet alakult ki, ahol otthon érezhetjük magunkat, és megtehetjük mindazt, amit meg tudunk tenni azért, hogy úgy őrizzük az értékeinket, hogy azokból merítkezve tudjuk tovább építeni a jövőt” – fogalmazott. Hozzátette: ebben az értelemben a zarándokház nemcsak arra jó, hogy vendégeket, átutazókat fogadjon, hanem irodák is lesznek benne azért, hogy az ezekben kifejtett tevékenység által erősödjenek a kisebb-nagyobb közösségeink, akár Nagyváradon, akár a szórványban. Kibontakozik tehát az, amit az őseink elterveztek, a családok támogatása, a gyerekek, a fiatalok felkarolása. Néhány évtizeddel ezelőtt ez még csak egy álomnak tűnhetett, azonban nyitott szívre és segítő kézre találtak akkor, amikor megkeresték és támogatást igényeltek a Magyar Kormánytól. „Nem túlzás azt állítani tehát, hogy történelmi időket élünk – amit az elődeink elkezdtek, mindazokkal együtt, akik ügy mellé álltak, mi folytatjuk, és nemcsak falakat építünk ezáltal, hanem közösséget is” – jelentette ki a főpásztor.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzeti kapcsolatokért felelős államtitkára felidézte, hogy évekkel ezelőtt a legtöbben csak átszaladtak ezen a vidéken, mert úgy érezték, hogy romos épületeket máshol is láthatnak. Hála Istennek, változtak azonban az idők, az ingatlanok megszépültek, és érdemes akár több napra is megállni Nagyváradon. Erősödnek a közösségek, és ez azért lényeges, mert csak így tudunk megmaradni. Ezért tekinti természetesnek a Magyar Kormány azt, hogy támogatja a felújításokat, az építkezéseket. Így lesz a magyarságnak jövője, bármennyire is érthetetlen ez a baloldaliak és a liberálisok számára, fogalmazott

Az esemény történelmi fontosságát jelzi, hogy a megáldásnál Böcskei Lászlón egy olyan stóla volt, amit csak ritka és különleges alkalmakor tesz a vállára: az, amely a tizennégy évig börtönben raboskodó Boros Béla érsek tulajdona volt.

A magyar templomfelújítási program keretében a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség területén öt településen hét templom 103 millió forintért fog megújulni, a zarándokház 250 millió forintból lett felújítva.

Fotók: Alexandru Nițescu