Diakónusokat szenteltek a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

A bevezető részben Böcskei László megyés püspök hálát adott azért, hogy hosszú idő elteltével a Jóisten ismét megengedte az elcsendesedés pillanatait, és hívott, hogy közösen megtapasztaljuk a vele való közösséget, találkozást. Azonban ez az elmúlt időszak nem akadályozott meg bennünket abban, hogy imádkozzunk, és kérjük őt arra, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Azt is mondhatjuk tehát, hogy ennek az imádkozásnak a gyümölcseit láthatjuk amikor két fiatalembert, jelöltet szentelnek diakónussá. Ők azok, akik a nagyváradi egyházmegye területéről, két plébániáról, Hegyköztóttelekről és Tasnádról elindultak évekkel ezelőtt, mert igent mondtak az Úr hívására. Készültek a szemináriumi évek alatt, ahol az elöljáróik vigyáztak rájuk, és ahol a szemináriumi közösség befogadta őket azért, hogy felkészüljenek a papi szolgálatra és megerősödjenek nemcsak tudásban gazdagodva, hanem a Lélek ajándékaival is, hogy majd Isten segítségével a nép szolgálatába álljanak. A diakónusszentelés által pedig egy fontos lépést tesznek ezen szolgálat felé. Ez azonban nem csupán előrehaladás a pappá válás útján, hanem az elköteleződésüknek egy fontos pillanata is. Az ünnepségen kilépnek a nép elé, a püspök elé és kifejezik szándékukat, mely arról szól, hogy Isten a középpont és mindaz ami Róla szól, a saját életükben és azok az életében is, akikkel találkoznak vagy akiknek szolgálatára rendeltetnek. „Ezért van öröm a mi szívünkben a mai napon, osztjuk meg ezt egymással, és ugyanakkor Istennek a segítségét, további támogatását és áldását kérjük, hogy az úton, melyen elindultak, hűségesek maradjanak és a Mennyei Atya segítségével a mindennapi szolgálatban jeleskedjek”- fogalmazott a főpásztor.

A szertartás során a jelöltek kifejezték kérésüket, hogy a főpásztor szentelje fel őket a szerpapi szolgálatra. Ígéretet tettek, hogy alázatos szeretettel lesznek a papi rend segítségére a szent nép szolgálatában; hirdetni fogják a hit szent titkát, azt lelkiismerettel őrzik, szóval és cselekedettel hirdetik az evangélium és az egyházi hagyomány szerint; vállalják a cölibátust, az imádságos lelkületet, a zsolozsma végzését; Krisztust példás élettel követik. Ezután a szentelő püspök elé térdelve, kezüket kezébe helyezve engedelmességet fogadtak neki és utódainak, a mindenkori főpásztornak. Az ígéretek kinyilvánítása után következett a Mindenszentek litániája, amelynek imádkozása alatt a jelöltek a teljes önátadás jeleként arccal a földre borultak, kifejezve azt, hogy életüket teljesen Isten kezébe helyezve vállalják a szent szolgálatot. A szentelendők a litániát követően egyesével a főpásztor elé vonultak, aki kezét a fejükre téve csendben imádkozott, majd a felszentelő imádság révén diakónussá szentelte őket. Ezt követően a már felszentelt diakónusok beöltöztek a szerpapi módon viselt stólába és dalmatikába, majd a Böcskei László elé vonulva átvették az evangéliumos könyvet, annak jeleként, hogy elsődleges feladatuk Isten igéjének a hirdetése lesz. A szentelő főpásztor békeköszöntéssel fejezte ki befogadásukat és elfogadásukat. Az eucharisztia liturgiáján Blaga Antoniu és Orosz Roland már szerpapként szolgált.