A pusztázó népek viselete: a cifraszűr

Fábián Tibor

A sok évszázadon át ismert és népszerű ruhadarab fő tulajdonságai közé tartozott, hogy nem engedte át a vizet, ezért lehetett a pásztorok állandó viselete: oltalmazott hideg, eső, szél ellen, árnyékot adott a nyári napsütésben, esetleg derékaljul, takaróul szolgált a pásztorembernek. Valamire való pásztorembernek cifraszűrt illett viselni, bár megszerzése nem is volt mindig könnyű. A „kitették a szűrét” mondásunk is ehhez a ruhadarabhoz kötődik. Az udvarló a lányos háznál hagyta, szándékosan ott felejtette szűrét. Ha azonban személye nem nyerte el a szülők tetszését, másnap reggel a ház előtt találta azt. Ellenben, ha nem tették ki a ruhadarabot, ez azt jelezte, szívesen fogadják. Megesküdni is csak cifraszűrben illett, akármilyen kánikula vagy hideg is tombolt. A cifraszűr a pusztai ember díszruhája volt egy egész életen át. Olyannyira, hogy gyakran elkísérte viselőjét a sírba is. A halott koporsójára terítették, és úgy húzták rá a földet. A szűrszabóság céhes foglalkozásnak számított Váradon. Valamikor a szűr Erdély-szerte közismert ruhadarab volt, de a polgárosodás terjedésével háttérbe szorult. Eltűnését meggyorsította az első világháború, amikor a posztót lehetetlen volt beszerezni, mivel katonai célokra használták. A háború után csökkent a pusztázók száma, ezzel a szűr iránti érdeklődés is. A szűrök ugyan mára nagyrészt eltűntek, de a hagyományőrzés, a szűrrátétek, a szűr-motívumok éltetik, sőt, ha manapság végigmegyünk a váradi szecessziós paloták előtt, a felújított épületeken ott pompáznak a szemet gyönyörködtető szűr-szimbólumok és díszítések. Ma egyfajta trendforduló, megújítási folyamat jellemzi a cifraszűr-viseletet, az egyik legmagyarabb ruhadarabunkat. Szilágyi Irén, nagyszántói származású népi iparművész megbecsült szereplője annak az irányzatnak, mely az ősi motívumkincset beépíti a mai viseletbe. Ennek eredménye, hogy a hagyomány és divat egymást erősíti. Munkáit élénk figyelem követi az anyaországban. Két éve díjazták a berettyóújfalui „Kitesszük a szűrét...” szűr-, szűrrátét-készítő, szűcshímzés- és nemezpályázaton, ahol a modern egyéni kategória harmadik díjában részesült. Szűrrátétes ruháit kiállították a pályaművekből válogatott időszaki tárlaton.

A kifutón is…

Dr. Kecsemei Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója jellemzésében rámutatott: Szilágyi Irén elismert szereplője a népi iparművészet megújítási folyamatának. Négy éve Szombathelyen, a Vasi Skanzenben nyílt egyéni kiállítás munkáiból: rátéttel és hímzéssel díszített ruhadarabokból, a történelmi Vas megyéből származó cifraszűrökből. Ruhadarabjait ugyanott a kifutón is bemutatták a FolkTrend című divatbemutatón, melyet a hungarikumok és a tradicionális motívumok jegyében szerveztek. Ebből az alkalomból a Földművelésügyi Minisztérium FolkTrend nevű különdíját is átvehette V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkártól, aki úgy jellemezte a kiállítás és a divatbemutató darabjait: a múlt velünk él, sőt rajtunk, ha úgy tetszik ránk simul. Hagyomány és divat egymást erősíti, kéz a kézben járnak. A két évvel ezelőtti beretytyóújfalui díjátadót két nappal később egy másik követte, immár szülőfalujában, Nagyszántón, ahol Szilágyi Irén a Lelkészi Hivatal által létrehozott „Nagyszántó – 800” elnevezésű elismerésben részesült, melylyel azokat a személyiségeket jutalmazták a település jubileumi esztendejében, akik a falun kívül is elismerést vívtak ki munkájukkal, és eközben a határ menti település képviseletéről sem feledkeztek meg. A helyiek egyébként egy karácsonyi istentiszteleten is megtekinthették Szilágyi Irén ruháit, melyeket többen is magukra öltöttek az ünnepi műsor gyermekszereplői közül. Szilágyi Irén életútja azt tanúsítja, sok-sok kitartó munkával és tanulással, és egy csipetnyi szerencsével el lehet jutni az Értől az Óceánig. Sőt, akár a nagyszántói Kis-Köröstől is az országos megbecsülésig. Szeretettel ajánlom figyelmükbe Szilágyi Irén munkásságát és kiállítását. Teljék örömük az itt közszemlére tett szűrrátétekben, szűrökben és szűr-szimbólumokban.

(Elhangzott 2021. május 1-jén, Ottományban, a XI. hajdú és kuruc vallási-történelmi-ősművészeti értekezleten, Szilágyi Irén népi iparművész szűr és szűrrátét-kiállításának megnyitóján.)