Krizmaszentelési szentmise volt a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

Bevezetőjében Böcskei László megyés püspök örömét fejezte ki amiért ebben az évben, még akkor is, ha azt mondjuk, hogy rendkívüli körülmények közt, de azért mégis fizikailag együtt lehettek a krizmaszentelési misén, nem úgy mint tavaly. Már azért is hálát adhatunk a Jóistennek, hogy megtartott bennünket, és a szeretetével továbbra is összetart mindannyiunkat azért, hogy egy nagy család legyünk, amelyből kiválasztott bennünket, hogy az ő szolgálatában szeretetének és jóságának hirdetői legyünk- fogalmazott a főpásztor, majd a zsoltáros énekét és a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottóját idézte („Minden forrásom belőled fakad”), mely szerinte szépen jellemzi nagycsütörtököt, hiszen valamennyien, akik az Úr szolgálatába álltak érzik azt, hogy szükségük van a felfrissülésre és az erőre, az igazi forrás pedig Istennél van. Vele akarnak találkozni e napon, és hálát adni a hivatásukért.

Átélve az összetartozás nagy ajándékát, mely a papi közösségben is megnyilvánul, ebben a rendkívüli időben különösképpen gondolni kell azokra, akik nem lehetnek jelen, mert talán karanténban vannak, betegek, vagy akár a világ más tájain veszélyeztetve vannak, üldözik őket a hitük miatt. Imáinkban hordozzuk őket is a szolidaritás és testvériség jegyében- tanácsolta a nagyváradi egyházmegye vezetője.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Homíliájában Böcskei László arról beszélt, milyen lelkiállapot szükséges ahhoz, hogy szolgatársai el tudjanak gondolkodni a papság misztériumáról. A pap Jézus szívének ajándéka az egyháznak és a világnak, ahonnan ered azoknak a férfiaknak a hivatása, akik mindent elhagytak azért, hogy a jó pásztor példáját követve teljesen a keresztény nép szolgálatára legyenek. Egy hittől és apostoli szeretettől átjárt pap hamar rádöbben, hogy a világ amelyben él, a feje tetejére állt, mégis képes rá, hogy élete középpontjába Istent helyezze, ezáltal világosságot vive a sötétségbe. A papok az igazság élő bástyái, akik Jézus mellett haladnak az iránta való szeretetből, rettegésre kényszerítve a világi fejedelmeket, mert életükkel emlékeztetik őket arra, hogy semmi se tud ellenállni az igazság erejének. Az Úr rájuk tette a kezét, ami azt jelenti, hogy egyre személyesebben kell ismerniük Őt, rá figyelve, mellette haladva és hallgatva, imádkozva. „A mi életünk egy olyan út, mely célhoz ér, de ezt az utat ki kell taposni, áldozatvállalással is”- fogalmazott a megyés püspök.

A Szent László Líceum diákjai idén is ajándékba adott húsvéti gyertyákkal készültek az ünnepre.

Fotók: A szerző felvételei