„A költészet az emberiség anyanyelve”

Pikó Stefánia

Előadásának címéül Hamvas Bélától választott idézetet dr. Balázs Géza: „A költészet az emberiség anyanyelve”. „Amikor a költészetről és azon belül a versekről beszélünk, akkor elsősorban az érzelmek kerülnek szóba. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért szép, miért tetszik a vers” – kezdte előadását a professzor. Így jutunk el az esztétikához, a széphez, aminek a felfedezése örömöt okoz az embernek. Ebben az előadásban is előkerült jó néhány vers, az előadó azonban nem ezek szépségét kutatta ezúttal, ahogy azt általában tenni szoktuk, hanem mélyebbre tekintett, a költészet nyelvéről, annak titkairól elmélkedve.

„Induljunk ki abból, hogy minden vers” – vetette fel. Az utcán is szembejöhet velünk a költészet – itt a professzor felhívásokat idézett (pl. „Míg látja a foglalt jelzést, megkérem, ne kopogjon!”), melyekről kiderült, hogy ezek rímes, időmértékes sorok, azaz hexameterek, majd mutatott egy Lackfi versecskét is, melyet egy üzletben írtak fel egy táblára – a Nemzeti dal első sorainak átirata. Elárulta, hogy az átiratok sikere épp abban rejlik, hogy átiratok, ismerjük az eredetit, így ismerősen csengnek.

Második anyanyelvünk

A művészet megszületéséhez a fantáziaműködésre volt (és van) szükség. A fantáziálásra pedig kizárólag az ember képes – és ennek köszönheti azt, hogy alkotni képes – illusztrálta ezt a professzor egy róla készült fotóval, melyen egy tátott szájú krokodilra hasonlító, megdőlt fatörzsön ült. Majd visszatért a bevezető, az előadás címét is megadó gondolathoz, melyhez hozzátette Zalabai Zsigmond szavait is: „második anyanyelvünk a költészet”.

Kiemelte Freund Tamás agykutató, az MTA elnökének gondolatait a tanulásról, a memóriáról és a kreativitásról. Freund elmondja, hogy a memórianyomokat intenzív érzelmek hívják elő, belső világunkat pedig „érzelmek, motivációk, az emberiség több ezer éves kulturális öröksége alkotja”. A kutató a mindennapi katarzist nevezi a tartós bevésődés létrehozójának, a mindennapi katarzisról pedig úgy fogalmaz, hogy „ezt a művészeti nevelés adja meg: zenélés, színjátszás, tánc, költészet, képzőművészeti alkotások”, végzetül pedig kiemeli: „gazdag belső világgal az ember tudományos munkája is sokkal hatékonyabb”.

Ősi misztikum

Amikor gügyögünk, becézünk, rímelünk, dalolunk, vagy verset írunk, visszatérünk az ősi, mágikus kommunikációhoz, mondta a professzor. Az ember keresi a harmóniát, szereti a szimmetriát, örömet lel benne, ezért is szeretjük azokat a verseket, amiben találunk valamilyen ritmust. A költészet felhívja a figyelmet arra az ősi világra, ami lehet, hogy nem is volt soha, és csak a képzeletünkben létezik, a fantáziánkban, de amit mindannyian keresünk.

„A nyelvben, azon belül a szójátékokban, tágabban a gyermeknyelvben, a gyermek gügyögéseiben és persze, a költészetben ragadható meg leginkább a nyelvkeletkezés titka. Ezért kulcs az ember lényegének megértéséhez az anyanyelv, valamint a költészet, így, együtt – ezért mondhatja azt Zalabai Zsigmond, amit már idéztem, hogy második anyanyelvünk a költészet” – fogalmazott Balázs Géza előadása végéhez közeledve, mely visszanézhető a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Youtube-csatornáján.