Régészeti ásatások Váradon: nem templomot találtak

Pap István

Immár tizenkét napja haladnak normális tempóban az ásatások a nagyváradi vár közelében az ortodox katedrális körül, nem csoda hát, ha egyre-másra kerülnek elő a múlt leletei a régészeti lelőhelyről. Doru Marta régész, a Körösvidéki Múzeum munkatársa elmondta, hogy a feltárás során több ház került elő. Az egyik ilyen építmény kőből van, és valószínűleg egy kereskedőé lehetett, mert nagyméretű ház, melynek vannak pincéi, az épület jól megmunkált kőből épült, és habarccsal jól egybe van fogva, továbbá téglából egyfajta boltív rajzolódik ki ugyanennél az épületnél, mely a 16–17. századra datálható a szakember szerint. „Amikor a bástyákkal ellátott várat kezdték el építeni, lebontották a várhoz közeli építményeket” – mondta Marta, utalva arra, hogy a szóban forgó nagy ház is ennek a parancsnak eshetett áldozatul. „Az ottani régészeti anyag is a 16., 17. századra tehető, mert szépen kidolgozott cserépedényeket találtunk” – tette hozzá a régész.

Az eddigi ásatások nyomán találtak még kemencéket, valamint egy hatalmas gödröt, amiben egykor feltehetőleg a jeget tárolták. A gödörből nem került elő sok minden, viszont nagyon jól kirajzolódnak a körvonalai. Mindezek mellett nagyon szép 13. századbeli cserepek is előkerültek: vastag nyakú bográcsszerű cserépedény, amelyet a tűz fölé akasztottak és úgy főzték benne az ételt, illetve hullámos szélű cserépedények is, amelyek akár a 12. század végéről is származhatnak. „Ezt majd akkor tudjuk pontosan meghatározni, amikor alaposan megmossuk a leleteket” – fogalmazott. A szakember hangsúlyozta, hogy amit eredetileg templomnak gondoltak, az valami más lehet, mert túl kicsi az alapja ahhoz, hogy templom legyen, sokkal inkább egy melléképületről vagy kerítésről lehet szó.

Doru Marta elmondta azt is, hogy nagyon sok időt vesz igénybe a föld elmozdítása. A mélygarázs kivitelezői a leendő parkoló járószintjéig jutottak el, „és mi ennél a szintnél lejjebb ásunk, két helyen el is értük az elővédmű alapját, ami az eredeti járószinttől több mint négy méter mélységben van. Tehát nagyon nagy mennyiségű földről van szó, amit az ásatások végén vissza kell helyezni, ezért nem visszük messzire onnan” – magyarázta a nehézségeket Marta, aki magáról az elővédműről elmondta, hogy több mint két méteres magasságú fal maradt meg belőle. „Az elővédmű fala nagyon erős, precíz, alapos, németes munka, rendkívül erős kötőanyagot használtak ” – jellemezte az építményt. Kérdésünkre válaszolva közölte, hogy vannak felmenő falak a középkori építményekből is: „öt helyen is találtunk felmenő falakat, de ez mind a leendő parkoló járószintje alatt van” – fogalmazott.

A régész kifejtette, hogy negyvenöt munkanapot szeretnének rászánni a régészeti kutatásra, ennyi időre szükség van ahhoz, hogy a jelenleg rendelkezésre álló húsz munkással hatékonyan és alaposan fel tudjanak tárni mindent. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha még számos értékes lelet kerül elő, nem kell-e majd módosítani a mélygarázs tervét. Doru Marta azt felelte, hogy ők minden bizonnyal a helyben történő konzerválást fogják javasolni, de hogy ez miképpen fog konkrétan történni, az más kérdés. Eddigi tapasztalatai szerint általában befedik az ásatások helyszínét, de hogy ebben az esetben mi lesz a megoldás, azt a tervező dönti el. Mindenesetre a régészek minden értékes mozdítható leletet bevisznek a múzeumba.