Névadójára emlékezett a Szigligeti Társulat

Szigligeti-sajtóanyag

Szigligeti Ede, a magyar népszínmű műfajának megteremtője Szathmáry József néven nemesi családban született Nagyváradon, 1814. március 8-án. Katolikus ügyvéd apja a papi pálya felé terelgette, ő azonban kijelentette: e hivatás nem neki való. Így aztán mérnöknek tanult Pesten, de hamar kitűnt, hogy a rajzot kivéve ilyen jellegű tanulmányai is untatják. Az ifjú Szathmáryt a színház vonzotta, s mivel jól táncolt, szépen énekelt, értett a díszletfestéshez, s nyelveket is beszélt, szívesen fogadták. Apja a hírt kézhez véve postafordultával kitagadta, sőt azt is megtiltotta neki, hogy nemesi nevüket használja.

Szigligeti 1837-től a Pesti Magyar Színház, 1840-től 1878-ban bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház tagja volt, ahol színészi, titkári, rendezői és dramaturgi feladatokat is ellátott, 1873-ban pedig az intézmény igazgatója lett. 1835-ben megalapította a Pesti Drámaíró Egyesületet, 1840-től tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, 1846-tól a Kisfaludy Társaságnak, 1865-től tanára a Színi Akadémiának. A színi élet irányítójaként addig nem játszott klasszikusokat mutatott be, s ő fedezte fel a drámaíró Csiky Gergelyt. Korának legnépszerűbb színpadi szerzője hatásosan egyesítette a világ színjátszásának új törekvéseit a magyar igényekkel. Kiváló színpadismerettel minden drámai műfajban alkotott: összesen 114 színpadi művet és két alkalmi egyfelvonásost írt. Legismertebb vígjátéka az 1849-ben keletkezett Liliomfi, amelyet időről-időre elővesznek a magyar színházak, mert ma is biztos siker.

A nagyváradi teátrum 1900-ban vette fel Szigligeti Ede drámaíró, színházigazgató nevét. 1949–1989 között Állami Színház néven működött, a rendszerváltást követően a magyar társulat felvette a Szigligeti Társulat nevet. A 2011-es adminisztratív újjászervezést követően ismét Szigligeti Ede nevét viseli a három társulattal működő nagyváradi magyar színház.