Tíz éve önálló a nagyváradi Szigligeti Színház

Pikó Stefánia

A viszontagságos kezdetekre, a változás megtapasztalására a színház egykori és jelenlegi vezetői emlékeztek vissza: Czvikker Katalin, Novák Eszter, Szabó Enikő-Ágnes, Botházy-Daróczi Réka, Szabó K. István, Dimény Levente; és persze reflektáltak a nem sok örömre okot adó jelenlegi körülményekre. A meghívottakat Bozsódi-Nagy Orsolya és Biró Árpád Levente kérdezte.

Tíz évvel ezelőtt Szabó K. István „épp itt rendezett, és útja volt Bukarestbe” – fogalmazott Dimény Levente, aki az első években vezette és reformálta meg a Nagyvárad Táncegyüttest. Előbbi örült a lehetőségnek, és nagyszerű feladatnak vélte, hogy újrakondicionálják a „meghurcolt társulatot”. A koncepció ekkor az volt elsősorban, hogy újra felfedezzék a színházcsinálás örömét, hogy jobban megdolgoztassák a színészeket, akikben Szabó K. sokkal nagyobb potenciált látott, mint amennyit addig megmutattak magukból. A Nagyvárad Táncegyüttes megreformálása kapcsán Dimény Levente elmondta, azt szerette volna, hogy a tánckar tagjai legalább érintőlegesen ismerjenek minden műfajt, hiszen egy társulat is mindenféle műfajú előadásokat játszik. Ezért aztán kapott hideget-meleget, kívülről és belülről is.

Felidézték a rengeteg fesztivált és különböző diákprogramokat, melyek áttekintése révén jól kikörvonalazódott az elmúlt tíz év termékenysége és sikeressége. Czvikker Katalin főigazgató felidézte az önállósodás nehézkes és hosszadalmas procedúráját, azt, hogy nagyon sokan nem hittek benne, hogy sokáig fog tartani, ezért az igazgatói pozícióra sem jelentkezett senki rajta kívül.

Az elmúlt tíz évben Czvikker Katalin három művészeti szakot is elvégzett (dramaturgia, drámaírás, műfordítás), az évforduló (és az igazgató születésnapja) alkalmából pedig be is mutatták első munkáját, a Szépélet című darabot, Novák Eszter rendezésében. A Kardos M. Róbert, Fodor Réka, Gajai Ágnes, Kiss Csaba, Kovács Enikő, Fábián Enikő, Scurtu Dávid, Dobos Imre, Tasnádi-Sáhy Noémi által eljátszott felolvasószínházban egy jegypénztáros és egy közönségszervező hétköznapjait elevenítették meg. A darab végén eljutottak a jelen valósághoz: a még csak néhány évvel ezelőtt, a közönség támogatásával megépült Stúdióból márciusig ki kell költözzenek az Iskola Alapítvány rehabilitációs tervei miatt. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy mikor költöznek vissza, és bár az igényeikről megkérdezték a színházat, bizonytalan egyelőre, hogy mekkora helyük lesz a munkálatok végeztével, ami legalább két évig fog tartani.

A főigazgató elmondta még, hogy a másik legnagyobb jelenlegi problémát a leépítés okozza, de bizakodva tekint a jövőbe: amíg vannak emberek, színészek, addig bárhol lehet színházat csinálni.

Borítóképünkön: Czvikker Katalin, Novák Eszter, Szabó Enikő-Ágnes, Botházy-Daróczi Réka, Szabó K. István, Dimény Levente; és persze reflektáltak a nem sok örömre okot adó jelenlegi körülményekre. A meghívottakat Bozsódi-Nagy Orsolya és Biró Árpád Levente