János vitéz: régi és új összhangja a Nagyvárad Táncegyüttes előadásában

Pikó Stefánia

A darab megálmodói nem meglepő módon választották Drimba Mátét Petőfi hősének szerepére, hiszen a táncművész pöndörgetett, csavarintott bajszát a Magyar Bajusz Társaság tagjai is megirigyelnék, a plakáton is jól mutat, és kellően jellegzetes is.

Első körben feltétlenül említést kell tenni az előadás zenei világáról, ami egyszerre volt szíveket melengetően régi, és fiatal füleket megragadóan kortárs. Annak ellenére, hogy felvételről szólt, lényeges és figyelemreméltó eleme volt az előadásnak, így nem csoda, hogy sokan dolgoztak rajta: a Buda Folk Band, illetve az Ötödik Évszak zenekarok mellett közreműködött Hegedűs Máté, Takács Ádám, Zimber Ferenc, Szabó Csobán Gergő, Éri Márton, Salamon Soma, Maruzsenszki Andor, Pénzes Géza, Márczi Anna, Izabella Caussanel, Bede Péter, Kiss Krisztián, Babcsán Bence, Mákó Kató, Csoóri Sándor „Sündi”. A Buda Folk Band és az Ötödik Évszak zenekara is alapvetően a tradicionális népzenét bújtatják a 21. század zenei stílusainak köntösébe, ezzel a viszonylag új műfajjal pedig főleg a world music, azaz világzene címszó alatt találkozhatunk. „A világzene gyűjtőnév azokra a zenei stílusokra, amelyek sem a klasszikus zenébe, sem a világ nagy részén elterjedt könnyűzenébe nem illeszthetőek be, és gyakran népzenei eredetűek” – magyarázza az internetes enciklopédia.

A zenével összhangban Györfi Csaba rendező-koreográfus, Farkas Ágnes, Farkas Tamás és Tókos Attila koreográfusok ügyeltek arra, hogy a darab mozgásvilága is visszatükrözze ezt a harmóniát a régi és az új között. A főszerepet alakító Drimba Máté a színház rövid reklámfilmjében meg is jegyezte, nem kis kihívás volt számára a kortárs táncelemek elsajátítása, hiszen neki mindene a néptánc, de a próbafolyamat alatt tanultak szakmai épülését szolgálták. A jelenetek közül kifejezetten szórakoztatóra sikeredett a huszárok tánca, ahogy az általában a néptáncban lenni szokott, legtöbbször a legények fitogtatják egymás előtt – és persze a leányok előtt – bravúros mozdulataikat. A kackiás katonák – és a Brugós Sándor Csaba táncművész által alakított vezetőjük – egyszerre voltak komikusak és lenyűgözőek.

A darabban, ahogyan Kukorica Jancsi történetében egyébként is, a romantikus, kalandos, hősies jelenetek mellett megfért egy kis horror és még egy kis erotika is, hisz a mesékben általában csúf és vén boszorkák itt most csinos jelmezekbe öltöztetett, bűnre csábító hölgykoszorú formájában jelentek meg, természetesen a jó ízlés határain belül. Kerekes Dalma táncművészt többek között Iluska mostohaanyjának és a főboszorkány szerepében láthattuk, ismét kiválót alakítva. A horrorra visszatérve, a rémisztő állatfej-maszkok láttán attól tartottam, hogy a szomszéd páholyban pislogó tíz év körüli gyerekek megijednek, ehhez képest ők kuncogtak, és én borzongtam meg.

Nem véletlen, hogy olvasóink is hiányolták hasábjainkról a méltatást, ugyanis ahogyan ez a színház közösségi média felületein is jól látszik, és a kifelé menet elkapott félmondatokból is kikövetkeztethető, a táncegyüttes János vitéze igencsak elnyerte a közönség tetszését.

Fotó: Facebook/Szigligeti Színház