A Megszentelt Élet Világnapját ünnepelték a nagyváradi székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezetőjében Böcskei László megyés püspök kiemelte, hogy 25-ik alkalommal ünneplik a Megszentelt Élet Világnapját, ami a járvány miatt most rendkívüli körülmények közt történik. Általában a két váradi katolikus egyházmegye együtt szokta megszervezni az ünneplést, hogy a vidékünkön élő szerzetesek és nővérek közös rekreációval és szentségimádással tudják megosztani egymással az összetartozás örömét. Idén egy szentmisén adódik lehetőségük arra, hogy hálát adjanak a hivatásuk kegyelméért, miközben együttérzéssel gondolnak Isten azon szolgáira is, akiket betegségük vagy idős koruk akadályozott meg abban, hogy jelen legyenek, és szükségük van a lelki támogatásra. Hiszen bár sokszor szembesülünk azzal, hogy nem tudunk eleget tenni másokért, és akár többet is kellene, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindig ott van az ima ereje, az egymásra figyelés lehetősége, amit ki lehet használni. „Helyezzük az Úr kezébe jelenünket és jövendőnket, kérjük gyógyító áldását az egész világra!” – tanácsolta a főpásztor.

Az evangélium Szent Márk könyvéből hangzott, az emberhalászat metaforájáról szóló rész. Homíliájában Böcskei László hangsúlyozta: járvány idején gyakran felvetődik, hogy hol van a papok helye ilyenkor, amikor távolságtartásra vannak kényszerítve ők is, és az óvintézkedések miatt nem bontakoztathatják ki úgy a tevékenységeiket, ahogyan szeretnék, Isten dicsőségére és a rájuk bízottak javára. A válasz nagyon egyszerű: „ott a mi helyünk, ahová az Úr szólított bennünket, az ő közelében”.

A főpásztor ezután három fogalommal írta körül, hogy mi a papi és a szerzetesi hivatás titka. Az első a hála, amit talán Ábrahám meghívástörténete tükröz vissza a legjobban. Ez ugyanis nemcsak egy beszámoló vagy a tények puszta felsorolása, hanem annak a vívódásnak, döntésnek és folyamatnak az összegzése, mely oly szépen megvalósul Ábrahám életében, és melynek hátterében Isten üdvözítő terve áll. Ugyanígy a papok is ennek a tervnek a részei, amiért hálásaknak kell lenniük, megköszönve a meghívásuk ajándékát Istennek, aki mindenkinél előbb és jobban ismerte őket. A második üzenet a helyes irány, hiszen a papok tudatában kell legyenek annak, hogy nem saját magukat, hanem Krisztust hirdetik az igazságra szomjazó embereknek. Ezért ne szomorkodjanak azon, amit nem tudtak megtenni, de nyugtalanítsa őket az, ha valamit megtehettek volna, de mégse tettek meg; használják ki a jelen idők lehetőségeit is, mert mindig adódnak ilyenek; és az összeomlás pillanatában is úgymond hordozzák magukat, mert ezáltal másokat is hordozni tudnak – tanácsolta a megyés püspök, aki végül harmadik gondolatként arra buzdította paptestvéreit, hogy ne engedjenek a mostani állapot csábításainak, mert a tétlenség, a közömbösség, a kényelem és tehetetlenség is ugyanolyan ragályos lehet, mint a vírus.

A szentmisét követően Homa Ildikó kolozsvári szociális testvér kínált „reflexiós pontokat” a teljesség igénye nélkül, úgymint az alázat és a csend, az egyszerűség és a remény. Ezután a jelenlevők balázsáldásban részesültek, de a megszokottól eltérően Böcskei László megyés püspök egyetlen áldással kérte Szent Balázs közbenjárását.

A szerző felvételei