Botrány a váradi városi múzeumnál

Pap István

Az évek során több alkalommal is lábra keltek olyan híresztelések, miszerint Angela Lupşea hozzá nem értő módon, ugyanakkor diktatórikus módszerekkel vezeti a Nagyváradi Városi Múzeum Kulturális Komplexum elnevezésű intézményt, de a belső munkatársak sokáig nem mertek a nyilvánosság elé lépni. A tavalyi év vízválasztó volt ebben a tekintetben, ugyanis az elmúlt időszakban több pert is indítottak egyes munkatársak az igazgatónő ellen. Az Angela Lupşea és a munkatársak konfliktusának már van is egy kárvallottja, méghozzá az az Imre Zoltán, aki 2018-ban került az intézményhez a kulturális központ ügyvezetői tisztségébe: ez a munkakör többek között kapcsolattartási, kiállításszervezési feladatokkal, illetve szerződéskötési joggal is járt, majd 2019-ben alacsonyabb beosztásba, művészeti irodavezetői munkakörbe helyezték át. Az igazgatónővel való folyamatos konfliktusai nyomán pedig idén január 4-én benyújtotta felmondását.

A továbbiakban adjuk át a szót Imre Zoltánnak: „én azzal a vággyal kerültem a városi múzeumhoz, hogy Nagyváradon egy kortárs, modern, új eszmékkel rendelkező múzeumot tudunk létrehozni, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ebből nem lesz semmi, mert nem akarnak múzeumot”. Imre Zoltán felelevenítette azt, hogy ő maga több, sikeresnek bizonyult kiállítást hozott Nagyváradra, illetve folyamatosan építette az intézmény kapcsolatait más hasonló intézményekkel, de támogatás helyett folyamatosan hátráltatták a munkájában. „Például a Magyar Nemzeti Múzeum is aláírta az együttműködési szerződést velünk, melyben vállalta, hogy kiállítást hoz hozzánk, és azt is, hogy esetleg együtt építsük fel a Szent László-termet, a lovagi termeket, a Luxemburgi Zsigmond-termeket, mert végül is így volt meghatározva a múzeumunk állandó jellegű kiállításának a struktúrája, de a papír ott van elsüllyesztve Angela Lupşea íróasztalának a fiókjában, mert ő nem írta alá a szerződést” – fogalmazott.

Elmondta azt is, hogy az intézmény nem akart műtárgyakat vásárolni, az ott dolgozó kutatók csak különleges engedélyekkel publikálhattak, illetve vehettek részt konferenciákon, és mindemellett az is feltűnt számára, hogy milyen hosszúra nyúlik az intézmény múzeummá való minősítésének akkreditációs folyamata. Amikor pedig ennek okait kezdte firtatni, 2019-ben művészeti osztályvezetővé fokozták le.

Akkor legyen könyvtár

A lefokozás miatt pert indított, mert úgy érezte, jogtalanság történt, de továbbra is az intézménynél maradt. „A művészeti osztályhoz tartozott a könyvtár és a galéria, minden egyéb feladatkört elvettek tőlem, tehát én már nem tudtam szerződéseket aláírni, elvették a jogot, hogy bárkivel is tárgyalni tudjak, ráadásul a galériát is kiadták bérbe a képzőművészek egyesületének. Ez a lefokozás jelentős fizetéscsökkenéssel is járt, de én nem adtam fel, és azt mondtam, hogy csináljunk egy tudományos kutatói könyvtárat az intézmény kutatói számára. Felvettem a kapcsolatot egy sor egyetemmel, az oxfordival például, de a váradi múzeum két év alatt egyetlen szaklapot sem vásárolt” – ecsetelte a részleteket Imre Zoltán. A feketeleves 2020 decemberében következett számára, amikor a polgármesteri hivatal fegyelmi bizottsága elé citálták. „Olyan nevetséges dolgokkal vádoltak, hogy én munka után különböző projektekben vagyok benne, és ezekre nem kértem engedélyt, vagy hogy nem értesítettem a képzőművészek egyesületét is arról, hogy hazaküldtem az egyik kolléganőnket, aki elkapta a koronavírust. Az ünnepek után kaptam meg a döntést, miszerint felbontják a szerződésemet. Az ügyvédjeim azt javasolták, hogy inkább egyezzek ki a vezetőséggel, mert a múzeum így is, úgy is ki akar tenni, és az nekem lenne hátrányos, ha fegyelmi okból rúgnak ki, ami egyfajta megbélyegzés lenne a munkaerőpiacon. Ezért inkább én adtam be a felmondásomat január 4-én, ugyanakkor visszavontam a 2019-ben kezdeményezett, még folyamatban lévő pert is” – mondta Imre Zoltán.

DNA

Az azóta eltávozott munkatárssal mintegy szolidaritást vállalva a múzeum több dolgozója is nyíltan szembe szállt a igazgatónővel, több pert is kezdeményeztek ellene, tavaly novemberben a Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) Bihar megyei szervezeténél tettek feljelentést Lupşea ellen. A beadvány aláírói Imre Zoltán mellett Cristina Puşcaş, Dumitru Noane, Augustin Ţărău és Cristian Negru voltak. A rendkívül hosszú beadvány leglényegesebb vádpontjait Augustin Ţărău foglalta össze lapunknak: emlékeztetett arra, hogy a nagyváradi várat uniós pénzből újították fel, és a finanszírozási szerződés egyik fontos kikötése volt az, hogy öt évig nem szabad kereskedelmi tevékenységeket folytatni a felújított épületkomplexumban. Ennek ellenére több helyiséget is pénzért bérbe adtak, és mint arról annak idején a sajtó is beszámolt, egy hotelt is megnyitottak a várban. A hotelt a szerződésszegésre való figyelmeztetés után hivatalosan ugyan bezártak, de a felperesek állítása szerint a kereskedelmi tevékenység titkokban tovább folyt, olyanformán, hogy az ott megszállóknak takarítási díjat kellett fizetniük. Sőt, azt is állítják, hogy ezekről a bevételekről nyilvántartást is vezettek a teamweek nevű internetes platformon keresztül, de egy adott pillanatban minden ide bevezetett adat eltűnt.

Ezzel kapcsolatban Imre Zoltán elmondta azt, hogy ő hozta be a teamweek programot a múzeumban lévő minden program nyilvántartására. „Ez egy virtuális határidőnapló volt, amihez öt embernek volt hozzáférése. Aki ide vezette be az adatokat, azt az utasítást kaphatta, hogy a hotel forgalmát is oda írja be. És valóban, egy adott pillanatban az adatok a szemünk előtt kezdtek eltűnni, és nemcsak a hotelforgalomra vonatkozó rész, hanem mindent kitöröltek. Én felvettem a kapcsolatot a céggel, és tőlük azt a választ kaptam, hogy valaki szisztematikusan lépésről lépésre törölte le az adatokat.”

Ideiglenes igazgató

A másik fő vádpont az, hogy Angela Lupşea nem jogszerűen vezeti az intézményt, ugyanis őt ideiglenes jelleggel nevezték ki az intézmény élére mindaddig, amíg az megkapja a múzeumi akkreditációt. „És mivel a múzeum az akkreditációt megkapta, amit közölt is a Hivatalos Közlöny 2019. november 27-i száma, attól a pillanattól kezdve már nem volt érvényes Lupşea igazgatói szerződése” – fejtette ki Ţărău. A panaszosok megítélése szerint ezért is húzódott olyan sokáig az akkreditációs folyamat, mert Lupşeának nem állt érdekében azt megszerezni. Azt is törvénytelennek ítélik meg a beadvány megfogalmazói, hogy Angela Lupşea öt nappal az ideiglenes igazgatói szerződés lejárta után eszközölt szerződéskiegészítést arról, hogy a versenyvizsga megtartásáig meghosszabbodik az ő igazgatói szerződése. „Vagyis ő egy már halott szerződésben eszközölt módosításokat” – összegzett Ţărău.

Tavaly Lupşea kényszerszabadságra küldte a múzeum dolgozóit, ami miatt az érintettek egy része beperelte őt, álláspontjuk szerint ugyanis Lupşea nem jogszerűen tölti be az igazgatói tisztséget, tehát kényszerszabadságra sem küldhette őket. Ezt a pert első fokon elvesztették, de mint Ţărău elmondta, várják a döntés indoklását, hogy fellebbezhessenek. Emellett pedig folyamatban van a korrupcióellenes ügyészségen indított eljárás.

A másik fél álláspontja

Angela Lupşea minden ellene felhozott vádat tagad. Az érintett az eddig lefolyt bírósági ügyekről szólva elmondta, hogy azokat ő nyerte meg. Az Imre Zoltánnal folytatott per kapcsán azt emelte ki, hogy Imre Zoltán a múzeumban nem volt sem aligazgató, sem pedig menedzser, hanem csak irodavezető volt. Lupşea azt mondta , hogy a DNA-hoz küldött beadványról nem is tudott eddig, „de a bíróságon fogom megvédeni álláspontomat méghozzá dokumentumokkal, amelyek tükrözik ezeknek a személyeknek a tevékenységét, és abból ki fog derülni az, hogy ki mit, hogyan tett”.

Lupşea visszautasítja azt a vádat, miszerint valójában nem is akarják azt, hogy a várban múzeum működjön. „Ez az öt ember véleményt formál más kollégák munkájáról. A város történetét bemutató állandó kiállítás szervezése más munkatársak munkaköri feladata, akik egyébként dolgoznak is ezen az állandó kiállításon, tehát a könyvtárosnak, a kommunizmus korszaka szakértőjének és a többi panaszosnak nincs kompetenciája véleményt mondani az állandó kiállításokról. Ők öten nem tettek mást, mint megsértették kollégáikat. Határozottan visszautasítom tehát azt a vádat, hogy nem akarunk itt múzeumot. Azzal vádolnak, hogy Magyarországról hozok kiállításokat. Azért teszem ezt, mert ezek az emberek (a pereskedők – szerk. megj.) nem tudják ezeket megcsinálni.”

Lupşea a továbbiakban elmondta, hogy a pereskedők nem azzal foglalkoznak a munkahelyükön, ami a munkaköri leírásukban szerepel. Hozzátette: „Imre Zoltán feladatköre nem az volt, hogy múzeumot csináljon, mert ő képzőművészeti irodavezető volt”. Az igazgatónő elmondta, hogy az intézménynél végzett ellenőrzés nyomán meg kellett változtatni a szerkezeti felépítést, és a végzettségét tekintve kulturális antropológus Imre Zoltán nem láthatta el az intézmény humán erőforrásokkal és pénzügyekkel kapcsolatos feladatait, ezért kellett áttenni irodavezetőnek, „ő azonban ezt követően nem azzal foglalkozott, ami a munkaköri leírásában szerepel, hanem pereskedéssel és egyéb dolgokkal, ezért került fegyelmi bizottság elé, amely döntött” – tette hozzá Lupşea.

Határidőn belül

Arra a vádra, hogy miért késett a múzeum akkreditációja több mint másfél évet azt követően, hogy megkapta az előzetes akkreditációt, Angela Lupşea azt válaszolta, hogy semmilyen határidőt nem léptek túl, különben meg sem kapták volna az akkreditációt. Amúgy is az akkreditálás egy hosszú folyamat, az ideiglenes akkreditáció megszerzése után egy évet kell várni, majd ismét el kellett hívni a kulturális igazgatóságot, hogy ellenőrizze, mi történt az alatt az egy év alatt, és csak azt követően lehet a dokumentációt elküldeni a minisztériumhoz. „Amíg minden intézmény kiadja a vonatkozó dokumentumokat, az időbe telik, de amint minden irat összegyűlt, mi az azt követő hónapban már küldtük is Bukarestbe a papírokat” – fejtette ki Lupşea.

Nincs illeték

Az igazgatónő a tagadja a hotel illegális működtetésére vonatkozó vádakat is. Mint mondja, a hotel szobáit azoknak a művészvendégeknek tartották fenn, akik felléptek a várban, illetve eseményeik voltak itt. „Aki ott lakott, soha nem fizetett semmiféle illetéket. Továbbá minden díjszabást a helyi tanács határoz meg, és nem létezik semmiféle takarítási illeték, és én sem kérhetek olyan illetéket, amit a helyi tanács nem hagy jóvá” szögezte le az igazgatónő, majd megjegyezte, hogy az intézménynél végzett pénzügyi ellenőrzések soha semmilyen problémát nem tártak fel. Hozzátette, hogy az intézmény elnevezése éppen ezért az, hogy kulturális komplexum, mert nem pusztán múzeum működik a várban, hanem számos más, így kereskedelmi tevékenység is zajlik ott. „Szuveníreket minden múzeum árusít, a várban működő éttermekkel pedig haszonbérleti szerződéseket kötöttünk, tehát nem nekünk volt kereskedelmi tevékenységünk. Két muzeológus, egy könyvtáros és Imre Zoltán pénzügyi kérdésekbe avatkoznak bele, amihez nem értenek” – fogalmazott Lupşea.

Hozzátette, hogy az éttermekkel kötött szerződés 2022-ig van érvényben. Az európai uniós finanszírozási szerződés tavaly lejárt, tehát 2021-től lehet szabadon kereskedelmi tevékenységet is folytatni a várban. Hogy melyik épület milyen funkciót fog kapni a jövőben, azt most tanulmányozzák, és erről a helyi tanács fog dönteni, a hotel üzemeltetésére pedig közbeszerzési eljárást fognak kiírni, árulta el az igazgatónő.

Tétovázás

Florin Birta, Várad polgármesterének tegnapi sajtótájékoztatóján is rákérdeztek a városi múzeumban kialakult helyzetre. A polgármester azt állította, hogy nem tud semmit a kialakult helyzetről, mert őt senki semmiről nem értesítette. Ő csak annyit tud, hogy a polgármesteri hivatal Fegyelmi Bizottsága javasolta a múzeum egyik munkatársa szerződésének felbontását (az Imre Zoltánét – szerk. megj.), és egy másik munkatárs fizetésének a csökkentését egy bizonyos időszakra. Amikor az újságírók jelezték neki, hogy Imre Zoltánt nem kirúgták, hanem ő maga mondott fel, Florin Birta így reagált: „Igen? Én ezt sem tudtam!” Arra a kérdésre, hogy tervez-e valamilyen lépést tenni az ügyben, azt mondta, hogy a jogszolgáltató hatóságok majd tisztázzák az ottani helyzetet.