Árliberalizáció Romániában: tudnivalók az áramszolgáltatói szerződésről

Pap István

Kisebbfajta infókáoszt okozott Romániában a villamosenergia-szektor árliberalizációja, hiszen sok esetben hamis, de legalábbis félrevezető információk láttak napvilágot ezzel kapcsolatban. A nagy kommunikációs zűrzavarban az emberek nem tudják, hogy kivel, mikor, milyen szerződést kell kössenek, illetve mi történik akkor, ha nem csinálnak semmit. Már a legelején le kell szögezni azt, hogy az említett árliberalizáció nem befolyásolja az áramellátást, tehát minden fogyasztó számára biztosított az áramszolgáltatás, függetlenül attól, hogy akarnak-e egyáltalán új szerződést kötni, illetve, hogy mikor, kivel, milyen szerződést kötnek. A további részletek megértéséhez Nagy-Bege Zoltán, az Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) alelnöke volt segítségünkre, akinek főként a lakossági fogyasztókat érintő kérdéseket tettük fel, és aki elöljáróban azt magyarázta el, hogy mi a különbség a szabadkereskedelmi (oferta concurențială) és az egyetemes, avagy általános (oferta serviciu universal) áramszolgáltatás között.

Általános vs. szabad

Az alelnök elmondta, hogy az elmúlt év végéig a hatóság kötelezte a villamosenergia-termelőket arra, hogy bizonyos árammennyiséget biztosítsanak a szolgáltatóknak, annak érdekében, hogy a lakossági fogyasztók a lehető legkedvezőbb feltételek között kapják a villamosenergiát. Ezek a szabályozott árak 2019 márciusától 2020 végéig voltak érvényben, és a tavalyi év végén szűntek meg. Ezek helyett lépett életbe az általános szolgáltatói ár (preț serviciu universal), és mindazok, akik eddig a szabályozott árú szerződésben álltak a szolgáltatóval, január 1-től automatikusan átkerültek általános szolgáltatói szerződéses viszonyba, melynek érzékelhető következménye az, hogy ez utóbbi díjszabás magasabb, mint amekkorák a szabályozott árak voltak. Mindemellett Romániában már 2007 óta van lehetőség áttérni szabadkereskedelmi villamosenergia-piacra. Az ANRE legutóbbi kimutatása szerint tavaly október végén a fogyasztók egy harmada már a szabad piacról szerezte be a villamos energiát, és ez az arány az idén várhatóan tovább fog nőni.

Végső szolgáltatók

Nagy-Bege Zoltán elmagyarázta, hogy az általános szolgáltatói díjszabást az országban működő hat úgynevezett végső villamosenergia-szolgáltató alkalmazza, ezek azok a vállalatok – név szerint az Electrica Furnizare, az E-On, a CEZ, az ENEL Muntenia Furnizare, az ENEL Romania Furnizare, valamint a Tinmar –, amelyek minden körülmények között biztosítják a villamosenergia-ellátást, tehát akkor is, amikor például a nem végső szolgáltató, amelyikkel a fogyasztó szerződésben áll, csődbe megy, vagy kivonul a piacról stb., tehát már nem képes ellátni feladatát. A törvény értelmében, ha ilyen eset előáll, akkor az érintett fogyasztók automatikusan ahhoz a végső áramszolgáltatóhoz kerülnek át, amelyik az adott régióban az adott pillanatban a legolcsóbban kínálja a villamosenergiát. Ez az ideiglenes állapot három hónapig tart, ennyi idő alatt választhatnak új szolgáltatót a fogyasztók, illetve maradhatnak az általános szolgáltatónál.

Nagy-Bege Zoltán, az Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) alelnöke (a képen) felhívta a figyelmet arra, hogy téves az az információ, miszerint az általános szolgáltatói díjszabások jóval nagyobbak lennének a szabad piaci áraknál, már csak azért is, mert az általános szolgáltatói díjszabások is a szabad piacon alakulnak, tehát a hatóság immár nem szól bele ebbe az árképzésbe sem. Az alelnök elmondta, hogy a hat általános szolgáltató mindegyike különböző tarifákkal dolgozik, ráadásul ezek a díjszabások az ország nyolc fejlesztési régiójában is különböznek, azaz ugyanannak a vállalatnak más általános díjszabása van az északi régióban, mint például a déli fejlesztési régióban. Mindezeket figyelembe véve előfordulhat, hogy az általános szolgáltatói díjszabás olcsóbb, mint sok szabadkereskedelmi tarifa, ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy maguknak a végső szolgáltatóknak is vannak szabadkereskedelmi árajánlataik. „Jelenleg több mint száz ajánlat van a piacon, és vannak szabadkereskedelmi ajánlatok, amelyeknél magasabbak, és vannak, amelyeknél alacsonyabbak az általános szolgáltatók árai”, fogalmazott az alelnök.

A megkötés, hogy nincs megkötés

Nagy-Bege Zoltán a továbbiakban kifejtette, hogy a fogyasztók előtt három lehetőség áll: maradnak annál a szolgáltatónál, akinél jelenleg vannak, és amelynél a szabályozott árszabású szerződésük volt, választhatnak egy másik végső szolgáltatót, amelytől ugyancsak általános szolgáltatói árat kérnek, illetve köthetnek szabadpiaci szerződést akár azzal a szolgáltatóval, akivel jelenleg is szerződésben állnak, vagy bármelyik másik piaci szereplővel. Hozzátette, hogy az a fogyasztó, aki áttért szabadkereskedelmi díjszabásra, bármikor meggondolhatja magát, és visszatérhet az általános szolgáltatói tarifához.

Milyen határidő?

A továbbiakban az intézményvezető elmondta, hogy az elmúlt időszakban a különböző határidőkre vonatkozó vita tulajdonképpen arról szólt, hogy a szabadpiaci árat már január 1-től alkalmazzák azok számára, akik e hónap folyamán, akár január utolsó napján is szabadpiaci szerződést kötnek. Most van egy javaslat, hogy ezt a határidőt tolják ki március 31-ig, ami azt jelentené, hogy akik március 31-ig kötnek szabadkereskedelmi árú szerződést, számukra is már január 1-től lenne érvényes az új díjszabás. Az alelnök hozzátette, hogy a határidő kitolása egyrészt még csak egy tervezet, másrészt pedig a fogyasztók az említett határidő lejárta után is köthetnek majd bármilyen típusú, akár szabadkereskedelmi, akár általános díjszabású szerződést.

Mi a teendő?

Azok a fogyasztók, akik elégedettek a mostani szerződési feltételekkel, nem kell csináljanak semmit, még egy telefonhívást sem kell lebonyolítsanak. „Aki nem tesz semmit, nem lesz problémája a villamosenergia-ellátással, folytatódik a szerződése, annál a szolgáltatónál, amelyiktől eddig szabályozott áron kapta a villamosenergiát. Az egyetlen dolog, ami változik, az az ár. És nyilván senkinek nem lesz megszakítva a villamosenergia-ellátása, illetve továbbra is él a jog, hogy bárki bármikor szolgáltatót válthat, átállhat szabadpiaci szerződésre. A törvény azt írja elő, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy a fogyasztó kinyilatkoztatta ezt a szándékát, és értesítette jelenlegi szolgáltatóját, maximum huszonegy napon belül meg kell kötnie a szerződést az új kereskedővel. Ha nem teszi meg, akkor marad ott, ahol volt. Aki váltani szeretne, az felkeresi személyesen azt a kereskedőt, akitől az áramot vásárolni akarja, vagy telefonon bonyolítja le a szerződésváltást, illetve a legtöbb kereskedő már biztosítja az online ügyintézést” – mondta az alelnök. „Én azt tudom javasolni mindenkinek, hogy nagyon figyelmesen olvassák el az ajánlatokat, mert azok nem csak az árról szólnak. A szerződésben rengeteg előírás, kikötés van, és mindezek ismeretében kell mérlegelni” – folytatta Nagy-Bege Zoltán. Kifejtette, hogy mindegyik ajánlatban meg van említve, hogy milyen határidőre érvényes a díjszabás, és hogy mekkora időtartamra szól a szerződés. Van ugyanis olyan ajánlat, melyben a szerződés egy évre szól, de az árajánlat csak hat hónapra érvényes, és nem tudni, hogy hat hónap letelte után mi lesz az ár. Lehet szerződni három, hat hónapra, illetve egy, két, sőt, három évre is. Többféle ártípus is van. Ha például azt írja a szerződés, hogy az ár nem változó, és mondjuk három évre szerződünk, akkor három évig a szerződésben rögzített áron vesszük a villamos energiát.

A törvény értelmében a fogyasztónak bármikor jogában van szolgáltatót váltani, betartva a szerződéses feltételeket. Az alelnök ennek kapcsán hangsúlyozta azt, hogy a mobiltelefon-szerződésekhez hasonlóan az áramszolgáltatói szerződésekben is lehet olyan kitétel, miszerint a fogyasztó csak kártérítés fejében bonthat szerződést a szolgáltatóval. Amennyiben nincsen ilyen megkötés, akkor a fogyasztó szabadon válthat szolgáltatót. A szabad piacon nincs meghatározatlan időtartamra szóló szerződés és az általános díjszabású végső szolgáltatók szerződései is valójában meghatározott időre, általában egy évre szólnak, de mivel lejáratkor általában sem a fogyasztó, sem a szolgáltató nem jelzi azt, hogy szerződést bontana, ezért a szerződés automatikusan meghosszabbodik. Ilyen, a szerződés automatikus meghosszabbítására vonatkozó kitételek természetesen a szabadkereskedelmi szerződésekben is szerepelhetnek. Ha egy kereskedő változtatni akar a szerződéses feltételeken akár egyetlen cikkelyt is, akkor ezt a szándékát legalább harminc nappal a változtatás előtt közölnie kell az ügyfelekkel. A fogyasztó harminc nap alatt eldönti, hogy megfelel-e neki a módosítás, vagy sem, és amennyiben nem, akkor a harminc nap alatt van ideje másik kereskedővel szerződni.

A polgárok a következő linken hasonlíthatják össze a régiójukban aktív áramszolgáltatók ajánlatait: https://www.anre.ro/ro/info-consumatori/comparator-de-tarife