Hogyan szállt vissza a nagyváradi városházára a turulmadár?

Tóth Ádám

– Bár nem verték nagydobra, sokan tudtuk, hogy a tavaly nyáron, amikor nyilvánosságra került a városháza felújításának terve, kezdeményezte, hogy a turulmadár is kerüljön vissza az épület homlokzatára. Hogyan történt ez a gyakorlatban?

– A nagyváradi városháza felújítási tervét nagy érdeklődéssel tanulmányoztam, örömmel tapasztaltam, hogy megfelel az elvárásomnak, hogy az ifjabb Rimanóczy Kálmán által tervezett palota az eredeti állapothoz legközelebb álló módon kerüljön helyreállításra. Nagy elégtétel volt számomra, hogy a tervekben szerepelt a második világháború bombázásai alatt megsérült tetőszerkezet felújítása, a kis torony visszaépítése, az épület homlokzatán található szobrok restaurálása, hogy az ülésterembe is visszakerül az eredeti, patkó alakú bútorzat, és a Bihari Sándor, Luxemburgi Zsigmond és Ulászló lengyel király találkozását ábrázoló festményének másolata. De a korabeli képeslapokat nézegetve észrevettem, hogy az épület főhomlokzatát eredetileg egy turulszobor is díszítette, amiről kiderült, azután tűnt el, hogy 1944-ben, a román–szovjet csapatok bevonulásakor találatot kapott és megrongálódott a városháza épülete. Visszaállítása nem szerepelt a felújítási tervben. Akkor elhatároztam, mindent elkövetek, hogy a turul visszakerüljön a helyére. Egy hosszabb beszélgetés alkalmával jeleztem a problémát az akkori polgármesternek, aki végül is elfogadta az érveimet és intézkedett, hogy a turul visszahelyezése is kerüljön bele a felújítási tervbe.

– Milyen érvekkel győzte meg a polgármestert?

– Abban egyetértettünk, hogy a műemléképületek értéke csak abban az esetben tartható meg, ha felújításuk során visszanyerik az eredeti formájukat. Építészeti szempontból a turulszobor egy nagyon szép díszítő eleme volt az eklektikus épületnek, ezért mindenképpen vissza kell kerüljön eredeti helyére. A probléma érzékeny pontja az volt, hogy a turulmadár egy fontos magyar szimbólum, amelynek ábrázolása esetleg sértheti a város román lakosságának nemzeti érzéseit. Ilie Bolojan polgármester végül elfogadta, hogy az építészeti érték korhű megőrzése a legfontosabb, és reméltük, hogy nem használják majd a politikai konfliktusok gerjesztésére.

– A turul végül a helyére került. Hogyan fogadta a város lakossága?

– Mondanom sem kell, hogy a magyarok kétszeresen is örülnek, hiszen egy magyar vonatkozású műemléképület ismét visszakapja régi ragyogását, és egy elveszettnek hitt fontos magyar szimbólum is jelen lesz ezután a közösségi térben. A román lakosság körében sem tapasztalok ellenérzést, örülnek, hogy tovább szépül a történelmi városközpont, a turul sem idegen tőlük, hiszen a román nyelv is hasonlóan, „vulturulnak” nevezi. A szobrot pedig román képzőművészek készítették. Bízom benne, hogy ez jelenség is azt mutatja, tettünk még egy apró lépést egymás szimbólumainak elismerése, tisztelete felé.

– Milyen érzés nap mint nap látni, hogy kezdeményezése megvalósult?

– Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy részese lehettem ennek a történetnek. Úgy érzem, ha csak ennyit is tehettem szeretett városom magyar örökségéért, már nem éltem hiába. Elégtételt jelent, hogy a kitartó munka, a korrekt együttműködés meghozta gyümölcsét. Ugyanakkor köszönettel gondolok azokra a városházán dolgozó személyekre is, akik segítettek, hogy megvalósuljon ez a kezdeményezés.

Borítóképünkön a várost (újra) őrző turulmadár