A vezetői stílus és kommunikáció nemenként eltér egymástól

Ciucur Losonczi Antonius

A meghívott Dulău Dianna – vagy ahogy baráti és szervezeti körökben ismert: Daya – volt, aki a tanári pályán gyakorolja hivatását. Megyeszerte számos diák került ki a keze alól, hiszen tanított Nagyszalontán, Szentjobbon és Élesden. Nagyváradon korábban a Szacsvay Imre Általános Iskolában, jelenleg pedig a Ioan Slavici Általános Iskola és a Szent László Római Katolikus Líceum oktatója. Mindamellett, hogy kitűnő pedagógus, nyitott és fiatalos, azért is „menő” a diákjának lenni, mert több mint tizenöt éve szívügyének tekinti az ifjúsági szervezetek problémáit, és a mai napig sem hanyagolja el ezeket. Ő volt a Bihar Megyei Magyar Középiskolások Egyesülete Tanácsának (MAKET) az egyik alapító tagja 2002-ben, majd tanügyért felelős titulusban dolgozott tovább a szervezetben a fiatalokért, és a Nagyváradi Magyar Diákszövetségben szintén ezt a tisztséget töltötte be. Továbbá HU-RO-s projektmenedzser volt a Partiumi Háló Egyesületnél, menedzserasszisztens és tréner a Romániai Vállalkozásokért Egyesületnél (ROVE). Ügyvezető elnökként is képviselte a diákokat és dolgozott értük a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségénél (MAKOSZ). Munkáját több díjjal is elismerték.

Személyes történetekkel fűszerezett előadásának (sokoldalú szervezeti tapasztalataira hagyatkozva) a Szervezetmenedzsment női szemmel címet adta. Miután a résztvevők röviden bemutatkoztak, és elmondták azt, hogy mit hoztak úgymond magukkal és mivel szeretnének távozni, Dulău Dianna először elméleti szempontból közelítette meg a témát. Arra hívta fel a figyelmet: már az ókori Egyiptomban tudatosan alkalmazták a tervezés, szervezés, irányítás menedzsmentfunkciókat, Makedón Nagy Sándor pedig szinte tudományos alapossággal szervezte meg a hadjáratait. Ennek ellenére a menedzsment tudományának születését a 20. század elejére teszik. Henri Fayol volt az, aki megalapozta a menedzsment általános elméletét: a vezetés elveit összefoglaló könyve 1916-ban jelent meg, és nagy szószólója volt annak, hogy a menedzsmentet tanítani lehet és kell.

A menedzsment, mint fogalom, egy vagy több személy által végzett folyamat, mely mások tevékenységének koordinálására, a különböző erőforrások tervezésére, szervezésére, irányítására és összehangolására irányul a szervezet céljainak sikeres és hatékony elérése érdekében. Egy civil szervezet esetében pedig a menedzsment az a folyamat, mely során a vezetés által kitűzött célok minél sikeresebb megvalósítása érdekében a rendelkezésre álló erőforrások legoptimálisabb felhasználására törekednek – magyarázta Daya. A fenntarthatóság érdekében három területnek feltétlenül egyensúlyban kell lennie: a szervezeti (ami jelenti a belső struktúra és területek harmóniáját, együttműködését), a szakmai (vagyis a szervezet valós társadalmi elvárásokra válaszol, elemzi és fejleszti tevékenységét, minőségbiztosítást és fejlesztési rendszert alkalmaz) és a pénzügyi (amennyiben a szervezet tervezi a pénzügyeit, figyel a több lábon állásra, takarékosan gazdálkodik és tartalékot halmoz fel). Optimális esetben a menedzsment feje nem foglalkozik a pénzügyekkel, és ugyanígy külön-külön személyekre van bízva a forrásteremtés, a kommunikáció és a marketing, valamint a humánerőforrás-fejlesztés (tagtoborzás). „A japán vállalatok üzleti sikerei hívták fel a figyelmet a szervezeti kultúra, mint a belső környezet legfontosabb elemének fontosságára” – közölte Dulău Dianna, aki ezután arra tért ki, hogy a vezetői stílus és kommunikáció nemenként eltér egymástól. Szerinte női menedzsereknél általában a résztvevői, együttműködési stílus kerül fölénybe, olyan kompetenciák, mint a szociális érzékenység, a problémamegoldás, a kezdeményezőkészség, az empátia és a diplomácia. Ahhoz, hogy valaki jó menedzserré váljék, kellenek a személyes képességek, az iskolai végzettség, a baráti, a házastársi, a szülői és egyéb rokoni támasz, háttér, és nem ártanak a politikai kapcsolatok és a hírnév sem, azaz, hogy az illető ismert „arc” legyen – nyomatékosította végül Dulău Dianna.

Borítóképünk illusztráció