Ötven éve Thália és a Szigligeti Színház ölében

Pap István

Az ünnepelthez méltóan jó hangulatban telt a Hajdu Géza színművész pályakezdésének ötvenedik évfordulója alkalmából szervezett vasárnap délutáni könyvbemutató a nagyváradi színház páholyelőcsarnokában. A jó hangulat megteremtője maga az ünnepelt volt, aki a rá jellemző joviális mesélőkedvvel, humorral, és persze színészi énjének a megvillantásával idézte fel az elmúlt ötven évet. Hajdu Géza beszélgetőpartnerei Biró Árpád Levente, a Szigligeti Színház kommunikációs vezetője és Nagy Béla, a kötet szerzője voltak, bár, mint azt a kötetbemutatón Nagy Béla kijelentette: „Ez nem az én könyvem, hanem a Géza könyve”.

Sikerek

A könyvbemutató elején a pályakezdésről, majd karrierjének felíveléséről beszélt az ünnepelt, aki a főiskola elvégzése után, 1970-ben került a nagyváradi színházhoz, ahol, mint bevallotta: „Sokáig ültem a kispadon”. Ennek oka az volt, hogy akkoriban a társulatban nagyon sok kiváló színész dolgozott. Ennek ellenére az első években is voltak szép sikerei, ezek közül a Petőfi-Arany levelezést feldolgozó Mécsfény című előadást és Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében Duzzogh szerepét emelte ki. A fordulópontot Hajdu Géza karrierjében Nagy Endre A miniszterelnök című vígjátékában a főszerep eljátszása hozta el. Az előadásnak hatalmas sikere volt. Hajdu Géza csak később tudta meg, hogy Benke Dániel szerepét először Cseke Sándornak, majd Balla Miklósnak ajánlották fel, és csak miután egyikük sem vállalta, jutott el hozzá a szerep. A kirobbanó siker után az addig irányába nagyon bizalmatlan Szabó József Ódzsa rendező „kinyílt, mint a tubarózsa, hurcolt, mint a véres pallost” – mondta Hajdu Géza. Hasonló eset történt a Döglött aknák című előadással is. Mikor a darab szerzője, Csurka István meghallotta, hogy egy nyugdíjas szereplőt egy fiatal színész játssza, megrémült, de a bemutató sikere meggyőzte őt Hajdu Géza színészi kvalitásairól. De a legzajosabb sikert a Bolha a fülben című darabban aratta, mint visszaemlékezett, a nézők imádták az előadást, voltak alkalmak, amikor rövid időre félbe kellett szakítani azt, mert az emberek a térdüket csapkodva nevettek.

A Thália ölében című könyv keletkezéstörténetéről Nagy Béla árult el érdekes részleteket. Hajdu Géza kereste meg őt azzal, hogy szeretné, ha egy könyv készülne róla, de mivel ő egy másik könyvön dolgozott, eleinte elutasította a felkérést. Később azonban mégis kötélnek állt, főként azután, hogy Hajdu Géza megjegyezte: „Béla, én csak hozzád tudok ilyen őszinte lenni”. Egy éve kezdtek el dolgozni a köteten, tizenkét beszélgetést folytatott egymással a szerző és a színművész, ezek a beszélgetések kerültek át papírra, de a szövegeket visszaolvasva Hajdu Géza egyre több részlet kihúzására kérte fel a szerzőt, „így csak az maradt ki belőle, ami őszinteség volt” – jegyezte meg Nagy Béla. „Nem akartam botránykönyvet” – fűzte hozzá ehhez az ünnepelt.

Gézukából Géza bácsi

A beszélgetés folyamán szó esett még a Kortárs színpadról, amelyet Hajdu Géza húsz évig vezetett, majd a rendszerváltás utáni időszakról is. „A rendszerváltás után közfelkiáltással megválasztottak a társulat vezetőjének. Onnantól megszűnt a fiatalság. Ott kezdtem el öregedni, addig Gézukának hívtak, de azóta lettem Géza bácsi” – mondta nevetve az ünnepelt. Gyakorlatilag nyolc éves társulatvezetői működéséről szólva pedig azt mondta, hogy „az is baj, ha valami jót csinálsz, mert ha valaki kimarad egy jó előadásból, akkor rosszul esik neki”. Hozzátette, hogy többek között az abban a korszakban bemutatott A dzsungel könyve, és a Hegedüs a háztetőn című előadásokra ma is nagyon büszke. Felidézte első találkozását a nagy nevű magyarországi rendezővel, Novák Ferenccel is, aki rögtön a rendszerváltás után látogatta meg a Szigligeti Színtársulatot azt tudakozva, hogy miben tudna a társulat segítségére lenni Ebből a lényegében véletlenszerű találkozásból született meg a Rock passió című előadás Novák Ferenc rendezésében, amelynek rendkívüli sikere volt.

A legszebb hivatás

A beszélgetés utolsó részében Hajdu Géza a színházhoz való viszonyáról beszélt. „Nem tudnám elképzelni, hogy nekem semmi közöm ne legyen a színházhoz” – vallotta, majd hozzátette, hogy számára a legnagyobb elismerés a pályán a közönség szeretete, és a kollégákkal való jó kapcsolat, továbbá, mint mondta „Nagyon szeretem a fiatalokat, a legboldogabb akkor vagyok, amikor látom a fejlődést, a pályaívet.” Végezetül egy üzenetet is megfogalmazott az új generációnak. „Nagyon sok kudarc éri az embert a pályán, a kudarcon túl kell esni, mert ennél a pályánál nincs szebb a világon” – szólt az üzenet. A kötetbemutató végén Hajdu Géza dedikálta a Thália ölében című kötetet, az érdeklődők pedig megtekinthették a páholyzsebben berendezett, Hajdu Géza pályáját felidéző kiállítást.

Borítóképünkön: (balról jobbra) Hajdu Géza, Biró Árpád Levente és Nagy Béla