Templombúcsút ünnepeltek múlt vasárnap a biharpüspöki római katolikus hívek

Ciucur Losonczi Antonius

A hatályban levő járványügyi intézkedések tiszteletben tartásával, a Bihar Megyei Tanács támogatásával felújítás alatt levő plébániatemplom előtt, a szabadtéren tartották az idei búcsúünnepséget Biharpüspökiben. A híveket Varga Sándor plébános köszöntötte, majd Szent János könyvéből szólt az evangéliumi részlet.

Elmélkedésében Pék Sándor esperes arra hívta fel a figyelmet: hallhattuk Jézus azon szavait, miszerint ha a búzaszem nem hull a földbe, akkor egyedül marad, viszont ha a földbe hull, akkor sok termést hoz. Egészen pontosan virágvasárnap hangzottak el ezek a szavak, amikor rendkívüli ünneplésben részesítették Jézust Jeruzsálemben, és vallásos görögökkel is találkozott. Egyértelmű, hogy saját magáról beszél, hiszen néhány nap választotta őt el csupán szenvedésétől, kereszthalálától és a megváltás művétől, de ugyanakkor beszél mindannyiunkról, minden olyan emberről, aki keresi őt, és látni akarja. És tulajdonképpen beszél Szent Lőrincről is, aki 250 évvel később „elhal”, vagyis az életét adja Jézusért.

Ha tehát nekünk is mondja azt Jézus, hogy ha a búzaszem nem hull földbe és nem hal el, egyedül marad, akkor valamennyiünk számára ez az alapvető kérdés. Most ugyan nincs keresztényüldözés, de van egy rendkívüli helyzet, és felvetődik: mi hogyan hulljunk a földbe és hogyan haljunk el annak érdekében, hogy valamilyen gyümölcsöt hozzunk? És ebben mutat példát nekünk Szent Lőrinc, bár nagyon keveset tudunk róla – magyarázta a tisztelendő. Annál érdekesebb viszont az, hogy alig néhány évvel a halálát követően a nagy egyházatyák már írtak róla, vagyis már a kereszténység kezdetén ismert és kedvelt vértanúja volt az első Krisztust-követőknek. Ami fennmaradt róla, az az ő vértanúságának a története. Fő diakónusa volt a szintén vértanúságot szenvedett pápának, és csak azért nem ölték meg őt rögtön, mert úgy vélték, hogy ő kezeli az egyház vagyonát. Felszólították ezért, hogy adja át az értékeket, mire ő összegyűjtötte Rómában a koldusokat, nyomorultakat, szegényeket, s rájuk mutatva, kijelentette: ők az egyháznak a kincsei! Úgy tudunk tehát földbe hullani és termést hozni, ha életünkben az első helyre Isten országát helyezzük. Legyen számunkra a legfontosabb kincs az Istennel való kapcsolatunk, az az érték, amiért mindent el tudunk hagyni, oda tudunk adni, hogy megszerezzük azt. Ez egy egészen nyilvánvaló, konkrét földbe hullás és elhalás, mely termést hoz – fogalmazott a tisztelendő.

Szintén Szent Lőrinc vértanúságával kapcsolatban jegyezték fel az egyháztanítók, hogy amikor egész éjszaka kínozták, azt mondta: „az én éjszakám sötétséget nem ismer, minden nappali fényben úszik”. Rögtön eszünkbe juthat Jézus, a világ világossága, és a fényszimbolisztika, mely Jézus követésére utal. Úgy is tudunk tehát földbe hullni és termést hozni, ha egész életünket, vallásosságunkat Krisztus követéseként éljük meg, hiszen ez volt a nappali világosság Lőrinc legsötétebb éjszakájában is – hangsúlyozta az esperes.

Szent Lőrinc, miközben rostélyon halálra égették, nemcsak viccelődött, hanem könnyeket hullatott és imádkozott Róma megtéréséért, a hívő nép ezért később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat úgy nevezte el: ,,Lőrinc könnyei''. Megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve, nem tudjuk, mit hoz a jövő, és ez aggodalommal tölt el bennünket? Imádkozzunk, mindinkább önmagunkhoz érkezve és Istennek igent mondva, az ő szeretetét megélve, és ez is termést hoz – nyomatékosította végül Pék Sándor.

Borítókép: a szentmise meghívott szónoka és főcelebránsa Pék Sándor várad-kerületi esperes volt