Liliom

Tóth Ágnes

Eszembe jutott róla apai nagyanyám kertes kis háza a hegyen. A lejárat két oldalát fehérre meszelt kövek és illatozó, hófehér liliomok sora díszítette. A kertben meggy-, barack- és szilvafák váltakoztak. A veranda jobb oldalán öreg birsalmafa állt. Alsó ágán nyikorgó hintát lengetett a szél. Papó szerelte fel nekem, hogy kedvemre szállhassak a bárányfelhős ég felé. A ház mögött kis konyhakert volt és baromfiudvar. Ott uralkodott Kukorikusz kakasunk, aki büszkén és szabadon járkált a ház körül és minden látogatót megtámadott. A vállára szállt és kemény, hegyes csőrével elkalapálta az illető fejét. Sokszor ki kellett kötni lábánál fogva az eperfához, mint egy rosszcsont házőrzőt.

A gyönyörű liliomokon kívül sok színes virág is nyílt a kertben. Piros, kék, fehér, lila, sárga. A ház fehér falán két zöldzsalus ablak pislogott az utca felé. A szobában ősztől tavaszig birsalmaillat bódított, a szekrény tetején sorakozó bolyhos hasú birsektől. Nagyon fájt a szívem, amikor az öregek nagyi betegsége miatt eladták ezt a házat és a városba költöztek. Sokszor álmodtam róla, s hogy a minap megláttam a liliomokat, hirtelen elfogott a nosztalgia, és nem kis fáradtság árán felkaptattam a hegyre, megnézni, mi történt az egykori kedves kis házzal.

A helyén most hivalkodó betonvilla terpeszkedik. Liliomok, gyümölcsfák sehol. Csak messziről hozatott trópusi növények. Úszómedence. A birsalmafa helyén a műmárvány Ámor éppen készül lenyilazni a buta kerti törpét. Összeszorult a torkom. Hátat fordítottam a villának és szomorúan ballagtam lefele a dombon. Egy percre megálltam és szívemben újra fellapoztam gyermekkorom emlékképeit. Megnyugodtam. Minden a helyén volt, úgy, mint régen.

Borítókép: illusztráció