Kivel határos a Szovjetunió?

Rákóczi Lajos

Ma új kísértet járja be a világot, és ez nem csupán kísértet. A vírus fokozatosan átírja életünket, politikai palettánkat és úgy tűnik a világrendet is. Persze világjárványok máskor is voltak, mondhatnák a kétkedők. Valóban az élet akkor sem állt meg, hiszen pestis idején folyamatosan épültek a katedrálisok és a spanyolnátha idején történt meg a nagy egyesülés Romániában. A vírussal azonban más a helyzet. A tömegkommunikáció gyorsasága miatt könnyebb pánikhangulatot kelteni és a világjárvány leple alatt politikai játszmákat elvégezni. Ahhoz képest, hogy a világjárvány kezdetén maga az államfő nyilatkozott úgy, hogy ez csak egy másfajta influenza, a „világjárványban” mára európai elsők lettünk.

Azok a konfúz információk, amelyek kormánykörökből terjengenek, elbizonytalanítják a kisembert és hiteltelenné teszik az állami szerveket. Talán magán a betegségen kívül ez a legsúlyosabb hordaléka nálunk a vírusnak. Hiszen amíg a maszk viselését a közember számára büntetés terhe alatt teszik kötelezővé, a kormányhivatalban folyik a dáridó és ezért senki sem felelős. Gazdaságilag is jól jövedelmez az ügyeskedőknek a helyzet. Gombamód szaporodnak a Tímár Mihályok (az Aranyember hőse) és a hivatalokat is fel lehet tölteni politikai körökhöz közelálló „szakemberekkel”.

A közelgő választások sem mentesek a vírus hatása alól. Köztudott, hogy ilyen helyzetben tömegmegmozdulásoknak nincs helye, így hát elmaradnak a tüntetések, tömegeket vonzó kampányok és az ezeknek álcázott koncertek. Egyértelmű, hogy a választás azokat a pártokat favorizálja, amelyeknek kiépített helyi szervezetei jól működő szervezett bázisai vannak. Választások kérdésében is megoszlanak a vélemények. Egyre erősödik az a hullám, aki a Hong Kong-i példát követné, ahol egy évre elhalasztották a választásokat. A bizonytalanság nem tesz jót a választásoknak sem, nem beszélve arról, hogy megkérdőjelezhető a jelenlegi polgármesterek legitimitása, hiszen az ő mandátumuk már lejárt. A másik bizonytalanság az iskolakezdésre vonatkozó intézkedések.

Azzal, hogy a kormány a döntést a helyi szervekre utalta, áthárította a felelősséget olyan hivatalokra, akiknek sem az anyagi, sem a logisztikai bázisuk nincs meg ilyen szituációk kezelésére. A választásokat (ha megtartják) iskolákban megszervezni bűn, hiszen ez olyan következményekkel járhat, amit senki nem szeretne (remélem). A közvélemény „megnyugtatására” minden nap tudomásul vehetjük a megbetegedésről és elhunytakról szóló statisztikát. Nincs módomban megítélni, hogy ezek mennyire reálisak. A hitelességről szóló ellenpélda a Suceava-i eset, amikor a leteszteltek mindegyike pozitív volt, ahhoz, hogy egy hónap múlva derüljön ki, hogy tulajdonképpen mindenki negatív volt. Persze a példát folytathatnám, de minek. Túlkapások ezrét tudnám felsorolni.

Talán elég annyit mondanom, hogy egy Arad megyei faluban az engem megállító rendőr azért akart megbüntetni, mert a kocsiban, amiben egyedül ültem, nem volt rajtam maszk. Zárt tér, mondta ő, és a törvény az törvény. Ezek után nem lepne meg, ha a választások előtt csökkenne a „megbetegedések” száma, amennyiben megtartanák a választásokat. Növekedne viszont a megbetegedések száma, amennyiben a választások elhalasztásáról döntenek… Így hát megismétlem a kérdést: Kivel határos a Szovjetúnió? Akivel akar. A mai hasonló kérdés lehetne: Mennyi a napi megbetegedések száma? Amennyit akarunk. Ahogy az első kérdésre adott válasz nem volt teljesen vicc, úgy gondolom, hogy ez a válasz sem teljesen az.