Az ÓpeRENCZián túl: könyvbemutató Mihályfalván

János Piroska

Nehéz olyan eseményről objektív, személyességtől mentes tudósítást írni, amelynek középpontjában egy olyan személy áll, aki kollégaként hatalmas űrt hagyott maga után a szerkesztőségi csapatban. Rencz Csaba azonban nemcsak családjának, kollégáinak hiányzik, hanem „érmelléki krónikái” olvasóinak is. Bizonyíték erre az Érmihályfalvi Polgármesteri Hivatal mögötti megtelt udvar, amelyet azok az emberek töltöttek meg szombat kora este, akik a februárban tragikus hirtelenséggel elhunyt munkatársunk harmadik, ÓpeRENCZia – Az én világom című kötetére voltak kíváncsiak. A négy témakör – politika, közélet, bulvár, sport – szerint felépülő, 2011–2020 között született írásokat, blogbejegyzéseket tartalmazó könyv a szerző halála előtt csaknem kiadásra készen állt, elhunyta után családja kezdeményezte a kötet megjelentetését, amihez az Érmihályfalvi Polgármesteri Hivatal nyújtott támogatást. A szabadtéri rendezvényhelyszínen az aktuális járványügyi óvintézkedések betartásával megtartott kötetbemutatón megjelent közönséget Fekete Katalin köszöntötte, majd Nyakó József, Érmihályfalva polgármestere vette át a szót. „Rencz Csaba szíve együtt dobogott a város szívével. Egy nagyszerű »objektívje« volt a szemén, amivel nagyon reálisan látta a világot. Az értékrendje – mondhatnám – a legtökéletesebb volt. Egy hétköznapi ember volt, ezért tartom Csabát rendkívülinek” – jellemezte a kötet szerzőjét az elöljáró. A kötetet kiadó Europrint nyomda képviseletében jelen levő Derzsi Ákos kiemelte: mindig megbízott a szerző hiteles tudósításaiban, hiszen az újságíró tudatában volt az objektív tájékoztatás és a véleménynyilvánítás közötti különbségnek. „Nem mondható el azonban, hogy nem volt véleménye, éspedig nagyon jól megfogalmazott véleménye, erre példa a most megjelent kötet. Igaz emberként, kollégaként, társként tudott viselkedni” – nyomatékosította.

A kötetet Chiş Márta, a szerző barátja, munkatársa mutatta be, ugyancsak kiemelve a szerző hiteles beszámolóit, amelyek mellett az események elraktározott részleteiből születtek meg a Bihari Napló hasábjain, illetve személyes blogján, közösségi oldalán megjelent publicisztikai írásai. A felszólaló ismertette az első kötet, a 2012-ben napvilágot látott Közeli történelem, majd a 2014-ben kiadott Közös dolgaink című kötet megjelenéséhez vezető utat, amelyben a jegyzetek, kommentárok népszerűsége mellett szerepet játszott az a tanács is, amit a szerző az Ady Endre Sajtókollégiumban kapott, miszerint aki huzamosabb ideig a szakmában marad, kötetben kell gondolkodnia. Rencz Csaba ezekben az írásokban találta meg az önkifejezés lehetőségét, szólt mindarról, ami tetszett neki, vagy éppen dühítette, elgondolkodtatta. A harmadik, immár posztumusz megjelent kötet kiadására már tudatosan készült, szerkesztette, halála előtt már csaknem kiadásra készen állt. Ezek az írások az idő távlatából bár jelentéktelen, feledésbe merült eseményekről szólhatnak, mégis fontos korlenyomatai lehetnek a szóban forgó időszaknak, olvasása során érzelmek, emlékek tárulhatnak fel a kiadvány lapozgatóiban.

„Azt szeretném, ha Csabát a trilógia utolsó fejezetével bezárólag, ezeknek a könyveknek a segítségével, úgy őriznénk meg az emlékezetünkben, ahogy a családja is kívánja: nem többnek, nem kevesebbnek, mint ami volt, hiszen ő sem szeretné, hogy szentté avassuk. Ahogy egyik családtagja fogalmazott búcsúzóul a könyvben: csak úgy gondoljunk rá, mint egy mihályfalvi kedves lakosra, aki nagyon jól tudott írni, nagyon helyén volt az esze és a szíve, s főleg az értékrendje. Része volt mindennapjainknak, életünknek, ott volt a konyhaasztalon a kávé mellett. Az Érmelléknek jelen pillanatban nincsen olyan elfogulatlan krónikása, amilyen ő volt” – zárta szavait Chiş Márta. A könyvbemutató végeztével Fekete Katalin és Chiş Márta különböző írásokat olvastak fel a kiadványból: a mindennapok humoros szösszeneteiről, politikáról, a falunapok szemlélőjének észrevételeiről.

Fotók: A szerző felvételei