„A szent helyek táplálékot adnak a lélek számára”

Szőke Ferenc

Annak idején azért döntöttek a vasárnapi nap mellett, hogy a hívek sokkal nagyobb arányban tudjanak részt venni az ünnepen. A szentmisének pedig azért ad otthont a nagytemplom, mert a másikba nem férnének be a hívek. Ezen alkalommal ugyanis azok is részt vesznek a szentmisén, akik nem rendszeres templomjárók. A búcsú alkalmából más településekről és más felekezetből jövők is megtisztelik jelenlétükkel a katolikus közösség egyik legnagyobb ünnepét. Az előző években a szentmisét a nagytemplomban tartották, melyet követően énekes/imádságos főutcai körmenet következett a kistemplomig, ahol szentségi áldással fejeződött be a búcsú. A körmenet látványnak is impozáns jelenség volt. Idén a koronavírus-járvány miatt a körmenet elmaradt a hívek egészségének védelme érdekében. A nagytemplom padjaiban címkék jelezték, hová kell ülni, betartva egymás között az ajánlatos távolságot, mely szintén a fertőzésveszély elkerülését szolgálta. A templomudvarban egy sátrat is felállítottak, továbbá a főbejárat lépcsőpihenőjén is elhelyeztek székeket. Hangosítással megoldották, hogy ezeken a helyeken is minden szó, minden ének hallható legyen. Így aztán senki nem maradt le az ünnepi miséről, de mindenki biztonságban volt a fertőzésveszély szempontjából.

Búcsú alkalmával a főcelebráns vendégtisztelendő szokott lenni. Idén a meghívott szónok Vass Csaba, a nagyváradi Szent Katalin Telep plébánosa volt. Ünnepi szónoklatának bevezetőjében előrebocsájtotta, hogy nem lesz hosszú a prédikáció a nagy meleg miatt, melyet a maszkok viselése még kellemetlenebbé tesz. Prédikációját három vezérgondolatra építette. Első: az ünnep. „Ünnepelni jöttünk össze a nagytemplomban, akkor is, ha kicsit odébb van az ünneplés tárgya. Az ünnepre szükségünk van, mint egy falat kenyérre, közösség, kapcsolat, vagy akár barátság esetében. Az ünnepléshez hozzátartozik az öröm, sőt szerves része kell legyen. Öröm nélkül szárazak lennének a napjaink. Az ünnep tulajdonképpen ajándék.” Második: a szent hely. „Biztos mindenkinek van egy olyan szent helye, ahová szívesen elmegy. Minden településnek van egy szent helye, mely általában a templom, de lehet az a temető, egy harangláb, vagy egy útszéli kereszt” – fogalmazott Vass Csaba, így folytatva. „A szent helyek táplálékot adnak a lélek számára. Ezeket a szent helyeket őseink megálmodták és létrehozták számunkra. Nekünk őriznünk kell, és átadni utódainknak, mert nekik is szükségük lesz rájuk.” Harmadik: az oltalom/védelem. Mindig kell egy hely ahol meg lehet pihenni, ahol nem bánthatnak. „Ilyen oltalom számunkra a templom. A mai napon Nagyboldogasszony szeretetét, oltalmát tapasztalhatjuk meg” – hangzott el.

A szentmise záró részében a házigazda Tóth Attila Levente ismertette a hirdetéseket, majd köszönetet mondott elsősorban a főcelebránsnak, majd a jelenlévő paptestvéreknek és mindenkinek, aki segített szebbé, méltóságteljesebbé tenni az ünnepet. Kiemelt köszönetet mondott a fiatalok csoportjának, akik a felajánlási szertatást végezték. Köszöntötte a jelenlévő Pocsaly Zoltán polgármestert, a közelebbről és távolabbról érkezett zarándokokat és a sajtó képviselőjét. Ezután a főcelebráns áldása következett, majd záróénekekként a hívek a pápai, a magyar és a régi magyar himnuszt (Boldogasszony Anyánk…) énekelték. Megható és méltóságteljes ünnepség volt a látványos körmenet nélkül is. Lélekben feltöltődve tértek haza otthonaikba a hívek.

Fotók: A szerző felvételei