„Ura művészete minden forrásának”: Bartók Béla Váradon

Thurzó Zoltán

Bartók Bélának a zene, valamint Nagyvárad iránt tanúsított odaadását mindig meg kell említsük, hiszen tudott dolog, hogy mint zeneszerző és mint karmester városunk zenekultúráját nagyban előmozdította alkotói korában. Összesen öt alkalommal koncertezett Váradon: 1922. október 24. (Színház), 1924. március 22. (Katolikus Kör nagyterme), 1924. október 11. (Katolikus Kör nagyterme), 1927. február 19. (Katolikus Kör nagyterme), 1933. december 14. (Újságíró Klub).

1924-ben kétszer is megtisztelte művészetével zenekedvelő közönségünket: március 22-én és október 11-én. Tavaszi szólóestjén az európai zenekultúra legnagyobbjai: Domenico Scarlatti, Beethoven, Brahms, Chopin, Debussy zongoradarabjai szerepeltek, amelyeket elmélyedő, lényeget feltáró és a nagy alkotónak kijáró tisztelettel tolmácsolt. Saját művei közül a következők kerültek bemutatásra: Három burleszk, Gyermekeknek, Román táncok, Medvetánc, Este a székelyeknél. Műsorpolitikája azt az elvét tükrözte már első hangversenyei alkalmával is, amelyet később, 1931-ben, egy Octavian Beuhoz írott levelében így fogalmazott meg: „Vezéreszmém a népek testvéri szövetsége, ezt akarom szolgálni zenémmel”. Erről a hangversenyről a Nagyvárad című napilap március 25-én a következő méltatást közli: „Bartók finom ízléssel összeállított műsorral kedveskedett nekünk. Szubtilis finomsága, elmélyedő interpretálása, briliáns technikája egész közel férkőztek a lelkek világához. Színdús billentése, mindent kifejezetté, s azt az érzést keltette bennünk, mint aki játék közben is játszik a billentyűkkel és hangulatokkal. Szívekhez szólott és ebben rejlik magyarázata tomboló sikerének, melynél melegebbet eddig zongorista itt nem kapott…” Őszi hangversenyének műsora: Liszt, Beethoven, Chopin, saját művei közül pedig: Román kolindák, Magyar paraszttánc, Allegro Barbaro, Sirató ének és Szonatina. Befejezésül pedig Paganini–Liszt: La Campanella címû szerzeménye hangzott el. Saját alkotásai részben magyar, részben román vagy szlovák népzenében gyökereznek.

A következő hangversenyre 1927. február 19-én került sor. Erről az előadó-estről is a legnagyobb elragadtatással ír a helyi sajtó: „…Bartók Béla az új zene megteremtésének és kiépítésének honfoglalója, egy birodalomban – mely az egész világ. Neve és művészete egy új korszakot hoz, új határköveket állít a nagy, komoly nemzetközi muzsika talajába. Nem dönti le az újítók sokszor kegyetlen kézzel a régi emlékeket, zenei momentumokat, és nemes tisztelettel van minden iránt, ami klasszikai érték. Hiszen Bartók zenei nyelvújításai is klasszikai magaslatra jutottak, úgyszólván születési percében…” 1933. december 14-én utolsó fellépésére került sor, mivel 1937- es szereplése sajnos elmaradt. Erre az utolsó estre – az eredeti terveinek megfelelően – Waldbauer Imrével, a kiváló hegedűművésszel kellett volna jönnie egy szonáta-est megtartására. Waldbauer váratlan megbetegedése folytán a koncertet le kellett mondani.

Idézzük a kortárs George Oprescu akadémikus, egyetemi tanárnak korabeli méltatását Bartók előadóművészetéről: „Amiket hallottam, egy intelligens zeneszerző nagyon művészi komoly darabjai voltak. Arról tanúskodnak, hogy alkotójuk ura művészete minden forrásának, s főleg tökéletesen tisztában van nyelvezetével, kifejezési eszközeivel, ezek határát sohasem lépi át… S bármennyire furcsán hangzik is, Bartók zenéjével minduntalan Bach muzsikájára gondoltam… Bartók azonban nemcsak nagy zeneszerző, hanem tökéletes előadó is… a zongora hol szelíden, hol erőteljesen, viharosan, hol meg ironikusan szól.”

Bartók-relikviák

Akik komolyabban tanulmányoznák Bartók Béla Nagyváradon eltöltött éveinek történései, azok keressék a Thurzó Sándor összeállításában napvilágot látott, Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében című könyvet, amely a Partiumi Füzetek 46. kiadásában kapott helyet.

Előző cikkemben említettem, hogy Macalik Alfréd egy hangverseny alkalmával megörökítette Bartókot, amikor Nagyváradon koncertezett. Igazából többször készített ceruzarajzokat a zeneszerzőről, de egy alkalommal egy rövid időre portrét is állt neki a világhírű előadó.

A Thurzó családnak több eredeti Bartók-relikviája van dedikált fotók, kéziratok, eredeti levelek, jegyzetek formájában. A Macalik rajzok és portré mellett legfőképpen Fischerné Szalay Stefánia zenei hagyatékából kerültek ezek a mi birtokunkba, amikor a művésznő idős korában anyagilag kicsit nehéz időket élt, így felkereste nagytatámat, hogy eladná őket a számára. Mivelhogy nagytatám helyi viszonylatban is közismert zenetörténész/muzikológus volt, így elsődleges szempontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy ezek a relikviák nem szabad elkerüljenek Nagyváradról, így mindent megtett annak érdekében, hogy az igényelt összeget előteremtse, és megvásárolja azokat.

Borítókép: Bartók Béla magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató