Miért nem vagyunk boldogok?

Erdei Ferenc

Ennek az oka a körülöttünk felgyorsult világ, az életmód átalakulása, amihez az emberek egy része nem tud alkalmazkodni, kizökkentette őket a bejáratott életvitelükből és az zavart, lelki nyugtalanságot okozott náluk. Ilyenkor már nem elég keserű a reggeli kávé, nem elég édes az ötórai tea, zavar az ha csend, és az is, ha zaj van körülöttünk, zavar az ha ránk köszön a szomszéd, de az is, ha nem köszön ránk. Minden körülöttünk lévő dologban és eseményben csak a rosszat vesszük észre. Az emberi társadalomban megváltozott az értékrend, ami eddig érték volt az értéktelenné vált, és ami értéktelen volt az ma érték, jobban mondva feje tetejére állt a világ. A város utcáin kora reggel vagy késő délután sétálva, egyre több komor és szomorú, és egyre kevesebb vidám, mosolygó arcú emberrel találkozunk. Feltevődik a kérdés: eltűnt az emberek boldogsága? Eszembe jut az a mondás, hogy a gazdagság és a pénz nem boldogít, vagy jó, ha az embereknek pénze van, de ez nem elég a boldogsághoz. Nagy igazság rejlik ezekben a szavakban, de akkor mi a boldogság forrása?

Az ember még fiatal korában célokat tűz ki maga elé, mert a céltalan élet az nem élet. A baj ott van, hogy nagy tudomány a kitűzött célok mennyisége és minősége, mert csak álomban megvalósítható célokat kár kitűzni. A meg nem valósítható célok esetében úgy jár az ember, mint az a magasugró sportoló, aki az életét arra tette fel, hogy ő átugorja a 2,40 m magasságot, de minden erőfeszítése ellenére is csak 2,39 m magasságig jut és ezért nem tud örülni, vagyis boldogtalan. Ilyen az az ember is, aki mindig a felhők fölött képzeli a fejét, ahol mindig süt a nap és szép kék az ég, nem akarja látni a felhőket, a viharokat, nincs viszonyítási alapja és ezért örömtelen életet él. Örülni tudni kell, ez a boldogság titka. Örülni tudni kell nem csak a saját sikereidnek, hanem mások, felebarátod, sőt még az ellenséged sikereinek is. Az örömöt nem csak egyénileg, hanem a közösségben kell megélni.

De minek is örüljünk? Van az a mondás, hogy „sok kicsi sokra megy”, így van ez az örömmel és a boldogsággal is. Aki boldog akar lenni, az sok mindenben meg kell találja a kicsi örömöt. Örülni kell a kék égboltnak, de a felhőknek is, örülni kell a tavasznak, a sarjadó életnek, de az ősznek, az elmúlásnak is, örülni kell a sárgarigó gyönyörű énekének, de a varjú vagy a holló károgásának is, örülni kell a színes pillangó vagy szitakötő gyönyörködtető repülésének, a méhecske szorgos munkájának, az eresz alatt fészket rakó fecskecsaládnak, az ember lábához simuló cirmosnak, az embert csodáló kiskutyának, a féktelen gyermeki nevetésnek, a nagyapó meséinek, a szülői megdorgálásnak, a jó színházi előadásnak és zenei koncertnek. Sok mindenben meg lehet találni a kicsi örömöt, csak az ember észre kell vegye ezeket. Az öröm érzése előfutára a boldogságnak. A boldogság egyedi és emberre szabott. Minden ember találja meg azt a határt, nagyon nehéz, ami számára elég a boldogsághoz. Örömtelen és boldogtalan életet nem érdemes élni. A boldogság nagy mértékben az adott ember akaratától függ.

Ha már, akaratunkon kívül, kaptunk ajándékba egy lehetőséget az életre, akkor emberi kötelességünk, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy értelmes életet éljünk, ne csak a magunk, hanem a mások örömére és boldogságára is.

Borítóképünk: illusztráció