Kereskedelmi élet Váradon a századforduló körül

Farkas László

Első bemutatásra váró cégünk, az Emília-malom 1910-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. 1885-ben Weinberger Jakab alapította a céget. Természetesen az elején az akkori technika vívmányainak eszközeivel működött a malom, mégis első volt az ország gőzmalmai között.

Nagy ambícióval és szinte emberfeletti szorgalommal dolgoztak az évek során azon, hogy az egykori kis gőzmalom megállja a helyét a gabona- és lisztkereskedelemben. Mi több, a szakavatott és körültekintő vezetés tette lehetővé azt, hogy a malom az iparág terén minden tekintetben komoly vállalattá váljon, és így a monarchia egyik legjobban berendezett és bevezetett malma legyen. Ifjabb Weinberger Lajos még apja életében lépett be a céghez, de az alapító halála után mint egyedüli tulajdonos irányította azt. A termékek széles skáláját gyártották, így nem csoda, hogy az Emília-malom forgalma évről évre növekedett, és az őrlemények egész Európában ismertté és keresetté váltak.

A cég fennállásának 25. évfordulójára ifj. Weinberger Lajos nagyszabású újítással rukkolt elő. Több külföldi malmot látogatott meg az évek során, és ennek eredményeképpen a malmot teljesen automatikus üzemmé alakította át. Az újonnan vásárolt berendezés beindulása után a búza egész feldolgozása kizárólag gépek útján történt, így a malom megsokszorozta termelőképességét. Azoknak a vállalatoknak a sorában volt tehát a helye ennek az ipartelepnek, amelyet a becsületes, kitartó munka és az akaraterő emelt föl a kicsiből a nagyszabású üzemek színvonalára.

Napjainkra már nyoma sincs ennek az ipartörténeti emléknek, néhány éve, hosszú huzavona után és egy politikai döntés nyomán magánkézbe került a terület, így a műemlékké nyilvánítás is elkésett, az épületet pedig lebontották. Várad szegényebb lett egy, a város magyar-zsidó múltját igazoló építménnyel. Az Emília-malom ismertetése után térjünk át egy híres kereskedői cég, a Füchsl Testvérek utódai kereskedelmi rt. bemutatására, amely ifj. Ullmann Izidor agilitását dicséri. A kitűnő nevű üzlet 1850-ben alakult meg és az ország talán legrégebbi borüzlete volt a századforduló táján. Borait és szilvóriumfőzeteit az egész országban ismerték akkoriban. A cég exportja is nagyon terjedelmes volt. A Füchsl-féle üzletet 1905-ben vette meg ifj. Ullmann Izidor, a Füchsl palota kétharmad részével. Részvénytársasággá alakította át a vállalkozást és fáradhatatlan munkával meghatványozta a régi cég forgalmát. A munkában méltó társai voltak vejei és fiai is.

A részvénytársaság elnöke ifj. Ullmann Izidor volt, igazgatók Ullmann Mór, Schvarcz Soma (az Ullmann és Schvarcz vaskereskedés beltagja), Ullmann Salamon és Ullmann Arthur. A felügyelőbizottság Bordé Ferenc elnökből, Justh János és Klein Andor tagokból állt. A cég vezérigazgatója Gerlisz Gyula volt, a borkereskedés elismert, kiváló szakembere, akinek segítsége nélkül talán még az Ullmannoknak sem sikerült volna ilyen mértékben bővíteni a céget.

Lévai Márton könyvkötészeti cégét mutatjuk be harmadikként, azt a nagy perspektívával kecsegtető vállalkozást, amely „a Rákóczi úton, a házak tűzfalai között meghúzódva” működött. „Favonalozó gépeket, gyönyörű vasvonalozó gépet tart szakadatlan mozgásban három motor” – írja egy korabeli cégjegyzék ismertetője. A Rákóczi út 20. szám alatt működő cég állította elő Magyarország legkeresettebb vonalazott könyveit, üzleti könyveit és könyvkötéseit. Nemcsak a fővárosnak, a vidéknek, hanem még Ausztriának is szállított termékeiből.

A Lévai-féle könyvkötészet és könyvgyár nagyméretű műhelye egy olyan vállalkozó álmának a megvalósulása volt, akinek volt bátorsága és ereje ahhoz, hogy egy olyan iparágat honosítson meg, amit városunkban csak kisebb műhelyekben végeztek. Miután a kis cég kinőtte önmagát és Lévai Márton belátta, hogy a szakmájának jövője van Nagyváradon, szorgalmas, szinte emberfeletti munkával állt neki fejleszteni azt.

Külföldi utakra ment, hogy a könyvkötészet legfinomabb ágazatait megismerje és megtanulja. Az ott tanultakat aztán szép nyugodtan, sorra gyakorlatba ültette gyárában. Idézzük megint a cégjegyzéket: „Ha kellett, nem kímélt beruházási áldozatokat, hogy azoknak az igényeknek is megfeleljen, amelyeket egyre jobban és jobban támasztottak a könyvkötészet mesterségével szemben, így aztán műhelyéből csodaszép munkák kerültek ki, melyek természetesen mindig szélesebb körben hódítottak vevőket és megrendelőket”.

A XX. század első éveiben a vállalat magánvállalatból részvénytársasággá alakult, új nevet vett fel és egy újabb, modern gépekkel felszerelt nyomdát és dobozgyárat rendezett be, amiben 90–100 munkás dolgozott. Az új név pedig „Lévai Márton-féle könyvkötészet vonalzó és üzleti könyvgyár részvénytársaság” lett. Ezután a cégnek, a megnövekedett kapacitással még több rendelést kellett teljesítenie. Megrendelői között volt többek között az Adria tengerhajózási vállalat is és számos más cég a monarchiából.

A cég igazgatói Wallner Ödön megyei főügyész, dr. Schweiger Ede ügyvéd, káptalani alapítványi jogtanácsos, ivánkai Fleischhakker Gyula, a Biharmegyei Takarékpénztár igazgatója, Markovits Sándor, a Biharmegyei Takarékpénztár helyettes igazgatója voltak. Üzemvezető igazgató Lévai Márton, kereskedelmi vezető pedig Németi Mihály.

„A vállalat napról-napra fejlődik és erősbödik, a vidéken ma is páratlan a maga nemében és ilyen vezetőség mellett alapos remény van arra, hogy a belátható időn belül, az ország egyik legelőkelőbb ily nemű iparvállalatává fogja magát felküzdeni” – olvashatjuk a cégjegyzékben.

Borítókép: a Füchsl-ház