„Válaszd Félixfürdőt, a termálvizek Riviéráját!”

Pikó Stefánia

Szívbemarkoló látványt nyújt jelenleg Félixfürdő minden utcája, parkja. Hétfői látogatásunkkor csak itt-ott lézengett valaki, de javarészt csend volt, a szállodák medencéi, a strandok üresek, a napozóágyak tornyokban hevertek a betonplaccok közepén. A fürdőruhákkal, giccses szuvenírekkel teli bazár árusai közül csak néhányan nyitottak meg. Úgy látszik, azért a kevés vevőért is megéri. Idős férfiak és nők sétáltak a labirintusszerű parkban, morgolódás nélkül kerülgették a földből kígyózó csöveket, a felásott és magukra hagyott gödröket. A tavirózsák bejáratánál hatalmas pannó hirdeti: „Válaszd Félixfürdőt, a termálvizek Riviéráját!” A pannó tövében embermagasságnyi szemétkupac, egy nagy konténerből folyt ki a műanyag, körülötte pedig szépen elhelyezve, az elszórt hulladékok között, fekete zsákok hevertek.

Aki autóval halad itt át, biztosan bosszankodik, a gyakori rendszerességgel erre járó buszsofőrök pedig már biztos minden trükköt tudnak, hogy lehet elkerülni a huppanókat, kátyúkat, és könnyed rutinnal vesznek minden elterelési akadályt, amelyeket a munkálatok okoznak. Merthogy munkálatokból rengeteg van. Az ortodox pünkösd napján természetesen nem dolgozott itt senki, így különösen kísérteties hangulatot árasztottak az építkezések, munkálatok helyszínei. Az utak mentén egykor könnyedén lehetett parkolni, és a parkolók gyakran még ősszel is tele voltak. Most ezek a helyek félig fel vannak ásva, az utak emiatt mind szűkösebbek, és a parkolás is nehezebb móka. Gyalogszerrel sem olyan kellemes és egyszerű megközelíteni a fürdőt, hiszen már a bejáratnál minden fel van forgatva. Visszatérve a parkolásra, ugyanitt, a fürdő bejáratánál lévő nagy parkoló üres volt, kivételt egy bivaly és egy szarvasmarha képezett, amelyek több mint valószínű, hogy nem is fizettek a helyekért… Komolyra fordítva a szót, a parkolóban egy-egy fához kötve, két jószág legelészett ottjártunkkor. Valószínűleg hamarosan látni fogjuk őket a közösségi médiában, hiszen nem mi voltunk az egyetlenek, akik csodálkozva fotózták a furcsa látványt.

Megállt az idő

A fürdő központi részében egy palacsintázó és néhány élelmiszerüzlet nyitva állt, kicsit odébb, a feltúrt aszfalt szélén főtt kukoricát is lehetett kapni. Szépen felöltözött, idős hölgyek sétáltak haza, feltehetőleg a templomból. Bár e cikk írója számtalanszor járt már itt, eddig fel sem tűnt a hely eklektikus jellege. Két mediterrán stílusú étterem, terasz közül előbukkan egy-egy műanyag doboz, amelyikből gyorsételt lehet venni, de a csupa termopán szuvenírboltok is hasonlóképpen „nőttek ki a földből” az ott élők házai között. Így, turistamentesen tűnik csak fel igazán, mennyire hiányzik a koncepció, legalábbis, hogy mennyire nem egyezik a hely egykori karbantartóinak és jelenlegi tulajdonosainak ízlése, elképzelése. Feltűnik az is, hogy a termálfürdőnek, bár rengeteg adottsága van, ezeket nem használják ki eléggé, és nem is tisztelik azt eléggé.

A tavirózsáknál örömmel konstatáltuk, a teknősbékák rendben vannak, gondtalanul heverésztek a kis szigeten a virágba borult tó közepén. Kisgyermekes családok pedig szintén voltak ott most is. A tavak oázist képeznek a káosz közepén, mintha ott megállt volna az idő, a tavirózsák ugyanúgy kinyíltak, a teknősök mit sem sejtenek pandémiáról és a nagy felújításról, az itt sétáló emberek pedig mintha mindig is itt lettek volna, a szükségállapot ideje alatt is, mintha hozzátartoznának a díszlethez.

Összességében nincs mit szépíteni a dolgon, az említett kis oázison kívül és a minden tüdőnek jóleső tiszta levegőn kívül, szinte minden más megváltozott a fürdőben, és jelen pillanatban meglehetősen aggasztó képet fest. Az viszont biztos, hogy a munkálatokat egyszer be fogják fejezni, reméljük, minél előbb, és reméljük, szebb lesz, mint új korában.

Fotók: A szerző felvételei