Hálaadó szentmisével búcsúztak a Szent László líceum ballagói

Ciucur Losonczi Antonius

Böcskei László megyés püspök felidézte, hogy mindnyájan egy furcsa időt éltünk át, elszigetelődve, egy kicsit távolabb egymástól. Talán egy darabig még tetszett is, hogy nem kell a megszokott fárasztó ütemben élni a napjainkat, de ez csak egy rövid ideig tartott, mert azután rájöttünk arra, hogy az embernek az alapállapota nem ez. Mi nem azért születtünk és teremtettünk, hogy karanténban legyünk, az alaptermészetünk inkább a keresés, az úton levés, a kutatás, a felfedezés, a kibontakozás, és ez csak akkor valósulhat meg, ha találkozunk, élő kapcsolatban vagyunk egymással. Sokszor megtapasztalhattunk tehát azt, hogy az online kapcsolattartás nem az igazi. Hasznos és hiánypótló ugyan lehet, de az igazi találkozás az, amikor láthatjuk szemtől-szemben egymás arcát, megveregethetjük egymás vállát, megölelhetjük a másikat, megfoghatjuk a kezét. És ez hozzátartozik a fejlődésünkhöz is. A ballagó diákok különösképpen átérezhetik ezt abból a szempontból, hogy ők nem állnak meg és nem helyezhetőek karanténba. Ők a kibontakozás útján járó emberek. A ballagók ugyan egy kicsit megszusszannak, de aztán haladnak tovább. Megállapítják, hogy letettek egy terhet, és új erőt gyűjtenek az előttük álló célok elérése érdekében. Megpihennek, hogy aztán új lendülettel menjenek tovább, ezért a ballagás ünnepi pillanata nem más, mint a folytatásra való buzdítás.

A főpásztor ezután a Máté evangéliumából idézett szentírási részre (Jézus szavai, melyeket a hegyi beszéd végén mondott el) reflektált néhány megfontolandó gondolattal. Hangsúlyozta: a fejlődésben levő és a felnőtt ember is keresi a helyes és a biztos irányt, mi pedig a hitünk szerint az Úr Jézushoz közeledünk ebben a keresésünkben. Tőle várjuk az eligazítást, mint ahogyan az apostolai és az őt hallgatók tették. Megtalálták, és köréje gyűltek egy személyes találkozás élményeként, mert érezhették, hogy kaphatnak tőle valamit, hiszen a Jóisten mindenkinek – és áttérve a jelenbe a ballagók számára is – kigondolta a mennyek országát, melyet már most építeni tudunk földi vándorlásunk idején. A labirintusszerű életünk ugyanis nem céltalan. Bár szép és nemes, de kell hozzá keresés és áldozatvállalás is. Aki pedig eléri a célját, hasonlít ahhoz az emberhez, aki sziklára építette a házát, és a diákok ehhez gyűjtöttek alapokat, köveket. „Kedves diákok, tudjatok ti is elragadtatással figyelni Istenre, higgyétek, hogy ő ott van mellettetek, vezet, és érdemes vele jó szövetségben maradni, mert segít” – tanácsolta a megyés püspök, aki a saját édesapja neki szánt harminc évvel ezelőtti üzenetével bocsátotta útjára a végzősöket.

Az ünnepségen a hagyományos szimbolikus gesztusok sem maradtak el, mint például a zászlók és az iskolakulcs átadása. A tizenegyedikesek részéről Pál Anasztázia szólt a ballagókhoz, a végzősök közül Palotai Csenge lépett mikrofonhoz. Babos Jessica és Szabó Gergő versekkel készültek.

Az idén három tizenkettedikes (XII. A – osztályfőnök Tóth Florina, XII. B – osztályfőnök Tóth-Trpkovici Timka, XII. C – osztályfőnök Nógrádi Márta) és egy tizenegyedikes osztály (XI. D – osztályfőnök Catona Valéria) ballagott a Szent László Líceumban.

Fotók: Alexandru Nițescu