Hálaadó szentmisével búcsúztak

Ciucur Losonczi Antonius

Böcskei László megyés püspök olyan gondolatokat fogalmazott meg ünnepi beszédében, melyeket az Úr Jézus tanításából tudunk meríteni, elmélyíteni, és ugyanakkor napjaink realitására is jellemzőek és nagy segítségünkre vannak akkor, amikor az Isten által számunkra kijelölt úton akarunk haladni, egyensúlyban maradni, próbáljuk elérni a célunkat.

Felidézte: annak idején, amikor diák volt, az iskolai év végén örömmel mutatta a bizonyítványát a szüleinek, nagyszüleinek. Megjegyezte a nagyapja egyik mondatát, aki ugyan megdicsérte, hogy ügyes volt, de rögtön utána megkérdezte tőle: mit tanultál, amivel azt akarta hangsúlyozni, hogy mi van az oklevél mögött, illetve mi történt abban az időben, amit az iskolában töltött, és az ő javára, hasznára volt szánva, hogy gyarapodjon.

A jelenben is olyan időket élünk, amikor szinte frontálisan szembesültünk azzal, hogy mi a törékenynek nevezhető normalitás az ember életében, hiszen valamennyien átéltük és megtapasztaltuk az, hogy van egy anormális állapot is- magyarázta a főpásztor. De mi valójában a normalitás? A nyolcadik osztályt elvégzők is sokféle választ adhatnak erre: természetes számunkra az, hogy szeretetet adjunk és kapjunk, meglegyen mindenünk, ami szükségünk van a kibontakozáshoz. A normalitáshoz tartozik az is, hogy tudjunk kikapcsolódni, szórakozni, találkozni egymással, legyenek a jövőbe tekintő terveink, boldogok legyünk.

Normális körülmények közt ugyanakkor (nem mint most) egy diáknak az iskolában a helye, és hozzátartozik az életéhez, hogy legyenek barátai, kollégái. Legyen egy kis előremutató feszültség, személyes és közvetlen kapcsolata, szüksége van valakiknek a jelenlétére, akik erősítik, bátorítják és vezetik, hogy ezáltal fejlődjön, jobban megismerje önmagát, felebarátait és a világ titkait. És a normalitáshoz tartozik az is, hogy közösségben is felismerjük a mindent átölelő Istent és a ő szeretetét. Erre a normalitásra születtünk, ez teszi széppé, lendületessé, boldoggá az életünket. „Legyetek tehát hálásak azért, hogy egyébként iskolába járhattok, és nem kell dolgoznatok, vagy fegyvert tartanatok a kezetekben, hiszen a világban utóbbiakra is van példa a korosztályotok körében”- tanácsolta az egyházi elöljáró a diákoknak.

A megyés püspök ezután a tisztánlátás, illetve a helyes látásmód fontosságáról és arról beszélt, hogy a kincskeresés egy nagyszerű kaland, melyre mind meghívást kaptunk. Értékes és valódi kincseket keresünk és találunk iskolás éveinkben, s ebben keresztény hitünk mellett „fémdetektorként” vannak segítségünkre, állnak mellettünk a tanárok, a szüleink, a hozzátartozóink. „Ajándékként örülve egymásnak, átgondolva, megfontolva, elmélyítve a dolgokat és érző szívvel közelítsetek meg minden embert, szituációt, kihívást és feladatot, és akkor helytálltok”- üzente a ballagóknak Böcskei László.

Konrád Katalin igazgatónő úgy vélte: ezekben a rendkívüli időkben, amikor szinte naponta lessük, hogy milyen új járványügyi rendelkezések születnek, fontos, hogy tudják a gyerekek is: Isten szereti őket, és terve van velük, ahogy volt a kiválasztott néppel is. Útkereszteződésben, rengeteg válaszra várva állnak, és túl vannak már életük első nagy megmérettetésén, a képességfelmérő vizsgákon. Valószínűleg, hogy most már mindegyikőjük tudja, mit kellett volna jobban csináljon, és lehet következtetéseket levonni. Egy azonban biztos: az utak nem maguktól keletkeznek, hanem meg kell alapozni ezeket, tenni kell értük. Aki a nevelői segítségével tudással vértezte fel magát, annak az útja stabil és szilárd, de nem mindegy, hogy a rárakodó utolsó felső védőréteg milyen lesz, melyet ez esetben a líceumi évek képezik. „A sakkban a mattal fejeződik be a játék. Az én sakk-mattom, melyre titeket is szeretnék megtanítani, az a maradni, adni, kitartani és támaszkodni igék. Kívánok nektek emellett az elkövetkező rétegek véglegesítéséhez nagyon sok szép élményt, vidámságot, örömöt és értékes tapasztalatokat”- fogalmazott a líceum vezetője.

A beszédek után két diáklány kapott szót: Szabó Lea szavalt, Joó Fatima pedig a nyolcadikosok nevében búcsúzott. Idén két VIII. osztály ballagott a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban: a VIII. A osztályfőnöke Szabó Zsuzsanna, a VIII. B-é Szecsánszki Enikő volt.