Elmélkedés egy „dísznövényről”

Tóth Ágnes

Nemrég hallottam a híradóban, hogy Asztanában, Kazahsztán fővárosában a főtérre vétlenül több ezer indiai kendertövet ültettek el dísznövények helyett. Ennek a vadkendernek a megszáradt, megtermékenyítetlen virágzata a marihuána. Ez egy olyan kábítószer, ami jókedvre, nevetésre derít, és tudatmódosító hatásától mindenfélét lehet látni, még azt is, ami nincs. Gondolkoztam is azon, vajon hogyan jött rá a hatóság, hogy ezek nem ártatlan dísznövények. Talán lelegelték a kecskék és ugatni kezdtek, mert kutyának képzelték magukat. De aztán a híradóból erre is választ kaptam. Mivel az impozáns Auezov úton nagyon erős fűszag terjengett, gyanús lett a hatóságoknak, így fedezték fel a dísznövények eredetét. Nyomozás indult, hogy kiderüljön, véletlen baleset vagy pedig gerillakertész-akció történt-e.

Nos, kíváncsi vagyok, hogy nálunk hasonló esetben mi történt volna?

Szerintem mire az itteni hatóság észbe kapott volna, mi már régen elszívtuk volna a kendert, hogy a csekély fizetésünket, nyugdíjunkat többnek lássuk, az élelmiszerárakat és az adókat alacsonyabbnak, az életszínvonalat magasabbnak, a tanügyet és egészségügyet tökéletesebbnek, a politikusainkat pedig kompetens, becsületes embereknek.

Hallucinálás közben örömmel konstatálnánk, hogy Várad Bémer- és Szent László-tere újra a régi történelmi pompájában tündököl. A színház előtt virágzik a tiszafa. Lombos fák nyújtanak árnyékot az utak mentén a nagy nyári melegben és a Körös vize kristálytiszta, éppúgy, mint a levegő. Sehol egy földtúrás, gödör, kátyú, kiálló csövek, kábelek, bokatörő akadályok.

A koronavírus és a körülötte duzzasztott pánik visszavonulót fújt. Megszűnt a tiltás, fenyegetés, büntetés, lelki terror és lehulltak a maszkok minden értelemben. Nem kötik be a szánkat és a szemünket. Újra szabadok vagyunk. Mehetünk színházba, moziba, koncertre, templomba és külföldre. Virágzik a román–magyar barátság. Fellendült a mezőgazdaság, a kereskedelem, a turizmus.

És ha hiszünk a csodákban, meg egy kis szerencsénk is lesz, akkor két dologban reménykedhetünk. Az egyik az, hogy a valóságban ez majd tényleg valóra válik. Ha pedig nem válik valóra, akkor marad a remény. A remény, hogy valamelyik kertészkedéssel megbízott cég véletlenül elültet egy kis vadkendert dísznövény gyanánt a váradi parkok virágágyásaiba is.