Benépesültek a városközpont teraszai

Pikó Stefánia

Az idei gyereknapot dupla örömmel fogadtuk, hiszen június elsején részben megnyithattak a vendéglátóipari egységek, újra ki lehetett ülni kedvenc helyeink teraszaira. Bár ébredéskor csalódással konstatálhattuk, hogy esik az eső, délután valamelyest javult a helyzet, a nap is kisütött. Ahogy odébbálltak az esőfelhők, és előbújt a nap, vele együtt a teraszozó társaságok is előbukkantak, persze legfeljebb négytagú társaságok. Talán a Szent László téren működő kávézók jártak a legjobban az előírások tekintetében, mivel egész nagy terület áll a rendelkezésükre az asztalok elhelyezéséhez, így itt látszólag nem okozott különösebb gondot a kétméteres távolság betartása. A sétálóutcán viszont feltűnt, hogy egyes vállalkozók mintha nem vették volna túl komolyan a távolságtartási előírást: akárhogy néztük, több mint valószínű, hogy az asztalok között nincs két méter, sőt, olyat is láttunk, ahol egy méter sem igazán van két széktámla között. A berendezkedést érintő intézkedés azért is lehet aggasztó a vállalkozások számára, mert eléggé biztos, hogy jelentősen kevesebb lesz úgy a bevétel, hogy nem tudnak minden négyzetcentimétert kihasználni. A vendégek viszont valószínűleg örülnek annak, hogy nem „liheg a nyakukba” egy idegen.

A Zöldfa utcán, illetve a Garasos híd melletti kávézó teraszán is sokan ültek már kora délután. Néhány asztalon csupán egy-egy üveg vizet lehetett látni. Egyértelmű volt, hogy most nem csak az ült ki, akinek a különlegesebb italok hiányoztak, hanem mindenki, aki épp ráért, és akinek maga az élmény hiányzott. Az „épp ráért” nem is a legjobb megfogalmazás, ugyanis most egy ideig ez sem lesz ilyen egyszerű: előbb asztalt kell foglalni, ami kissé kellemetlen is tud lenni. Séta közben egyelőre nem ülhetünk csak úgy le egy asztalhoz, ha épp megszomjazunk, vagy kedvünk támad szusszanni egyet, hanem minden egyes kávézást, vagy esetleg ebédet előre be kell terveznünk.

Borítókép: A szerző felvétele