A rádió hullámhosszain búcsúztak a művészeti líceum végzős diákjai

Ciucur Losonczi Antonius

A XII. D az első olyan belsős magyar osztály a Nagyváradi Művészeti Líceumban, ahol már volt egy „mag”, melyet ötödiktől kezdve formálhatott a tanári csapat. Ünnepi üzenetében Nagy Gabriella igazgatóhelyettes annak súlyáról és felelősségéről beszélt, hogy az iskola évről évre előbbre lép a hasonló tanintézetek rangsorában. Úgy fogalmazott: azt gondolja, hogy a mostani végzősök négy vagy akár nyolc évvel ezelőtt nagyon is megfontoltan választották ezt a tanintézményt, hiszen az elmúlt esztendők folyamán ez a hely számukra a kibontakozás színpada volt. Felidézte, hogy majdnem napi szinten elhangzottak olyan kérdések, hogy ki mikor és hol fog fellépni; kinek állítják ki az alkotásait; milyen verseny lesz legközelebb, melyen részt vesznek? Mindezek azt jelzik, hogy a búcsúzó diákok nyomot hagytak maguk után nemcsak a családjuk történetében, hanem az iskolai közösség életében is, hogy „a művészeti több mint suli”. Ugyanakkor mindannyian tudják: minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű – tette hozzá. Az igazgatóhelyettes ezután név szerint felsorolt mindenkit, kiemelve egy-egy rá jellemző tulajdonságot, majd a szülőknek mondott köszönetet, „akik ránk bízták ezeket a csodálatos fiatalokat, és akikkel együtt, karöltve próbáltuk kihozni belőlük a tudást, a kreativitást, készítettük fel őket a nagybetűs életre”. A szülői bizottság tagjai közül külön kiemelte Erdődi Enikő és Catona Valéria anyukákat.

Negru Andrea osztályfőnök felelevenítette a felejthetetlen közös élményeket. Azt mondta: mindig saját gyermekeiként gondolt a ballagókra, sokat közülük nyolc éven át tanított. Az évek során egy szoros kötelék alakult ki közöttük, hálás, hogy megismerhette és nevelhette őket. A sok érdeklődő szempár mindig boldogsággal töltötte el, és örömöt jelentett számára együtt dolgozni velük. „Legyetek mindig igényesek, szeressétek a szépet, amit itt, a Művészeti Líceum falai közt szívhattatok magatokba. Bővítsétek tudástáratokat, fejlesszétek tovább magatokat, s ne torpanjatok meg az élet gidres-gödrös útjain, hanem mindent leküzdve igyekezzetek a kitűzött célt elérni” – tanácsolta a tanítványainak.

A tizenegyedikesek nevében Bodi Mátyás búcsúzott. „Az elmúlt években példát mutattatok számunkra, és ezért ma ti vagytok a sztárok” – üzente a XII. D-seknek. Zeneszakosként örömmel emlékezett vissza az együtt tett kirándulásokra, a fellépésekre, a kóruspróbák előtti szünetekre, a zenehallgatásokban való elmélyülésekre a zenetörténeti órákon, jelezve azt, hogy a képzőműveszeti szakos diákokkal is számos közös programjuk volt, a diáktanácsban pedig azon fáradoztak, hogy minél sokszínűbb projekteket valósítsanak meg. „Mindaz, amit együtt átéltünk, egy örökség számunkra” – jelentette ki.

A tizenkettedikesek részéről Catona Ábel szavalt, majd Szücs Tamás intézett néhány kedves szót osztálytársaihoz. A rádiós ünnepség végén a tizedikes Szakács Katalin és Tóth-Fábián Tamás zenei duója (Szaki meg a Tomi) egy saját szerzeménnyel (Leányálom) búcsúzott.

Négyéves líceumi átlaga alapján évfolyamelső lett Catona Ábel, második Mihuț Eszter, harmadik Borbíró Tímea. Mint elhangzott, mindhárman tudásukkal, szorgalmukkal és tehetségükkel öregbítették a Nagyváradi Művészeti Líceum hírnevét, társaikkal együtt hozzájárultak a Bihar megyei magyar közösség kulturális életének felvirágoztatásához és megmaradásához. A most záruló tanévben amúgy a 26 végzős közül tizenegyen 9,10-es átlag feletti eredményt értek el, és közülük hatan 9,50 feletti átlaggal büszkélkedhetnek. Ugyanakkor rendkívüli igazgatói elismerésben részesült Catona Ábel, Borbíró Tímea és Szücs Tamás.