Több mint egy hónapja segítenek a rászorulóknak

Ciucur Losonczi Antonius

Az Összefogás Nagyváradért Egyesület alelnöke, Pető Dalma önkormányzati képviselő lapunknak felidézte, hogy az induláskor egytucatnyi váradi karitatív, illetve civil szervezet csatlakozott a kezdeményezéshez, majd idővel tizennégyre bővült ezek száma. A gördülékeny munkához nemcsak az érintett egyesületek tagjai, munkatársai járulnak hozzá, hanem háttéremberek is jelentős segítséget nyújtanak, például abban, hogy minden a hatályban levő törvényeknek, katonai rendeleteknek megfelelően történjen. Több mint 100 önkéntes jelezte április folyamán az online elérhetőségen keresztül, hogy be szeretne kapcsolódni, és közel egyharmaduk végez telefonos szolgálatot, azaz beszélget el legalább kétnaponta az ezt igénylő magányos vagy idős személyekkel. Nem egy barátság szövődött ily módon, mely remélhetőleg a szükségállapot megszűnte után sem szakad meg.

A megkeresettek szinte már várják a hívásokat, hogy elmeséljék, mi történt velük a legutóbbi eszmecsere óta eltelt negyvennyolc órában, illetve elmondják, mire volna szükségük. Vannak önkéntesek, akik kerékpárral járják a várost, míg mások a saját gépkocsijukkal fuvarozzák „pártfogoltjukat” az orvoshoz.

A megoldott ügyek száma lassan alulról súrolja a kétszázat, a toplista élén bevásárlások, gyógyszer-beszerzések, számlakifizetések szerepelnek, és sokan igényelnek maszkot is. Olyan profi szakmai segítőszervezetek, mint a Caritas Catolica és a református Diakónia Keresztyén Alapítvány eleve csatlakozott a projekthez, de a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal égisze alatt működő társadalomvédelmi igazgatósággal (DASO) is tartják a kapcsolatot. Idővel a szolgáltatások palettája is bővült, így például most már saját felelősségre kitölthető formanyomtatvány is kérhető a hálózattól, vagy újdonságként igényelhető meleg ebéd akár pénzért, akár díjmentesen. Sokan kérnek különféle tanácsokat, és megpróbálnak nekik kielégítő válaszokat adni, esetleg szakemberekhez irányítani a rászorulókat. Általában mindenki hálás, a kezdeti bizalmatlanság hamar feloldódik. A fiatalabbak talán egy kicsit jobban restelkednek amiatt, hogy koruk ellenére ilyen nehéz helyzetbe kerültek, őket azzal vigasztalják, bátorítják, hogy nem ők tehetnek arról, hogy megszűnt a munkahelyük, és nincs állásuk. Eleinte, amikor még csak 11 és 13 óra között határozták meg a hatóságok a kijárási időt, sok idős panaszkodott amiatt, hogy ez édeskevés. Igyekeznek az önkénteseket sem túlterhelni, például úgy osztják ki számukra a feladatokat, hogy a segítségnyújtást ne a város másik végében kell végezzék. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az összefogás ereje érezteti jótékony hatását, és a közösségi cselekvés örömöt eredményez. És hogy mi fog történni május 15-e után? Bárhogy is alakul, valamilyen folytatása bizonyára lesz az elkezdett munkának.

Fotó: Facebook/Pető Dalma