Egyéni fotótárlat a Városi Múzeumban

A Tóth István fotóművészeti és -technikai kollekció ideiglenes tárlatoknak szánt termei (B épület, I. emelet) május 21-től a váradi Nicoleta Gabor egyéni fotókiállításának adnak helyet. A fotóművész Utazás novemberbe elnevezésű tárlata 72 fekete-fehér fotót tartalmaz, amelyek mindegyike különlegesen művészi megközelítésben készültek. A kiállítás megnyitóját május 21-én, csütörtökön 16 órától tartják, ezúttal is a fotókedvelő közönség személyes részvétele nélkül. Az eseményt ismét online lehet követni az Euro Foto Art Egyesület facebook-oldalán . A kiállításon köszöntőt mond Tóth István AFIAP fotóművész, dr. Ramona Novicov műkritikus a kiállított alkotásokról fog beszélni, a zenei momentumokról Thurzó Sándor József – brácsa fog gondoskodni. Az egyéni tárlat, amelynek anyaga az egyesület honlapján is megtekinthető, június 21-ig látogatható keddtől vasárnapig 10-18 órák között.

Nicoleta Gabor 1989–1990-ben kezdett fotózni. Munkáit nem csak Nagyváradon, hanem Európa és Ázsia különböző városaiban is kiállították számtalan alkalommal. A fotóművész így vall az életéről, fotózásról: „1972-ben születtem Nagyváradon egy szerető család körében. Apámtól örököltem a realitás iránti szeretet, ő segített, hogy megértsem a matematikát, közvetve pedig, hogy kiválasszam az építőmérnöki szakmát. Anyám és a bátyám pedig bevezettek a festészet, a film és a zene világába. Mindaz ami ma vagyok, nekik köszönhetem. Köszönöm a türelmüket, hogy hagyták, hogy egyedül válasszak, és mikor rosszul döntöttem, feltétel nélkül támogattak. Egy hamis, képmutató világban élünk, amelyben a dokumentumfilmeken kívül, a fotózás az, legalábbis ennek kéne az egyedülinek lennie, amivel az igazságot vizuálisan is kifejezhetjük. A jó fotó lehet édes vagy keserű, de mindig érzelmeket, gondolatokat kell ébresszen. Ösztönből dolgozom, önmagamért, a lelkemért. Megosztom mindazt amit csinálok, ha megértenek és tetszenek a munkáim, akkor örülök. A fotózás a legkönnyebb módja annak, hogy kifejezzem magam, szavak, és legtöbbször színek nélkül. Télen az eső és a köd egyszínűek, egy egész élettörténetet elmesélő pillanatnyi emberi kifejezés megörökítéséhez sem kellenek színek, csak jó fényviszonyok. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a színek adják meg az egzotikus varázst vagy erősítenek fel egy tragédiát, különösen a mostani problémás világban. Azt fotózzuk, amik mi magunk vagyunk, mindazt ami mögöttünk van: a neveltetés, a kultúra, az élettapasztalat és a legfontosabb, az érzékenység. Egy ember érzékenysége nem a könnyeiben mutatkozik meg, hanem a látás képességében, hogy türelmesen meg tud hallgatni. Az idő múlik és nyomot kell hagyjon maga után. Jó lenne, ha figyelmesebbek, jobbak lennénk, többet hallgatnánk. Nézzünk és tanuljunk még többet. Én csak azt remélhetem, hogy nem vesztem el a kíváncsiságomat és az inspirációt. A fotóknak bizonyítékként kell fennmaradniuk és soha nem veszthetik el dokumentum értéküket. Ez a tulajdonság különbözteti meg a többi művészettől”.

Borítóképünkön: Nicoleta Gabor egyik alkotása