Újranyílt a váradi Ady Endre Emlékmúzeum

Ciucur Losonczi Antonius

A moderátori szerepeket Borsi Imre Lóránt, az emlékmúzeum vezetője látta el az ünnepélyes megnyitón. Az érdeklődőket Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum igazgatója köszöntötte, román és magyar nyelven egyaránt. Arra hívta fel a figyelmet: közel egyéves munka eredményeként újranyílt egy kivételes adottságokkal rendelkező Ady Endre Emlékmúzeum, mely megítélésében nemcsak Várad, hanem egész Kelet-Közép-Európa büszkesége lehet. Mint megfogalmazta, megtiszteltetés volt az általa vezetett intézmény dolgozói számára, hogy együttműködhettek a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületével, az újranyílt emlékmúzeum pedig kiegészíti azt a „hálózatot”, mely olyan értékes személyiségek életútját, tevékenységét mutatja be, akik nyomot hagytak a város kulturális és szellemi életében.

Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke felidézte, hogy az elmúlt napokban többször is „bekukkantott” a múzeumba, és örömmel tapasztalta, hogy milyen nagyszerű dolgok történnek ott. Megjegyezte: igaza van a jelenlevő Vakon Zsolt püspöki titkárnak, aki szerint „gyermekcsalogató” lett a múzeum. Ennek ő is nagyon örül, hiszen végső soron az is volt az egyik szándék, hogy minél több gyermek, fiatal látogasson el ide, és vigye jó hírét.

Virgil Bercea görögkatolikus püspök szerint ahhoz, hogy perspektívában gondolkodhassunk, tisztában kell lennünk azzal, hogy mit tettek az előttünk járók. Felidézte, hogy Ady jó barátja volt Otilia Marchiș, aki egy középhomorodi görögkatolikus papnak volt a lánya. Párizsban Anatole France titkárnőjeként dolgozott, miközben festett, és műfordításokat készített. Bölöni Györgynek lett a felesége, és a pár házassági tanúi az Ady-testvérek voltak. A főpásztor ezután Ady és Octavian Goga barátságáról is szólt, megfogalmazva véleményét, miszerint az említett személyek igazi európaiak voltak.

„Ismét otthonra lelt Váradon”

A Petőfi Irodalmi Múzeum részéről Kalla Zsuzsa gyűjteményifőigazgató-helyettes osztotta meg ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel. Úgy vélte: Ady ismét otthonra lelt Váradon, hiszen a helyszín újraéledt. Felelevenítette, hogy fiatal muzeológusként a nyolcvanas években járt itt először, és akkor még csak vágyként gondolt arra, milyen jó volna, ha egyszer egy, a mostanihoz hasonló, korszerű irodalmi kiállítótérként működhetne a múzeum. 2014 óta követi nyomon a kollégái munkáját, ahogyan rendezték a most látható anyagokat, végezték ezeknek a tulajdonképpeni „muzeológiai formába hozását”. Izgalmas és szép feladatot láttak el, egy baráti közegben nyúlhattak hozzá azokhoz a dokumentumokhoz, melyek minden magyarul beszélő ember számára megkérdőjelezhetetlen értéket jelentenek. Közben persze mindannyian remélték, hogy egyszer ennek a munkának az eredményeképpen létrejöhet egy korszerű tárlat, hiszen titkon minden muzeológusnak az a célja, hogy megmutathassa a nagyközönségnek azt, amit talált, kutatott, feldolgozott, lévén, hogy ez is egy alkotófolyamat, melynek a háttérvilága a látogatók számára ismeretlen.

Péter I. Zoltán helytörténész, a legteljesebb Ady-monográfia szerzője arról beszélt, hogy az épületet 1895-ben építtette téglából Müller Salamon. Az 1900-ban a Szabadsághoz szerződött Ady Endre is figyelmet szentelt a kioszknak, több cikket is írt róla, egyik törzshelyévé vált. 1913 októberének végén az Amerikából visszaérkezett holnapos költőnő, Miklós Jutka a kioszkban rendezett be magának fényképészeti műtermet. Nem volt a legszerencsésebb választás, mert egy hónap elteltével a városi tanácsban arról vitatkoztak, szabad-e az egykori kioszkot műteremnek használni, mert a Müller Salamonnal harminc évre megkötött szerződés szerint a helyiségben nem lehet más, mint cukrászda, kávéház vagy vendéglő. A következő tavaszon az egyik helyi lapban az jelent meg, hogy Miklós Jutka rövidesen az Apolló palotába helyezi át fényképészeti műtermét. A háborús évek alatt semmiféle híradás sem szólt arról, hogy nyaranta kinyitott-e a kioszk, akár éttermeként, akár ismét mint kávéház, nyári cukrászda. Az első világháború lezárultával aztán új helyzet állt elő a vendéglátóhely életében is. Az első emlékmúzeum 1955-ben nyílt meg, Tabéry Géza vezetésével, majd a mostanit megelőzően az 1990-es évek elején kapott új köntöst – magyarázta.

Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke azt nyomatékosította, hogy az emlékmúzeum közpénzből, a megyei tanács támogatásával újult meg, ami normális kellene legyen, nemcsak akkor kellene tehát biztosítani a finanszírozást, amikor magyar vezetésű a megye. Azt is kiemelte ugyanakkor, hogy nem kell félni az együttműködéstől, és a másikban az értékeset kell keresni.

Az ünnepségen közreműködött Meleg Vilmos színművész és Huzella Péter zeneszerző, gitáros-énekes.

A költő és a város

A tárlat kurátora E. Csorba Csilla, szakértők: Boka László, Hegyi Katalin, Péter I. Zoltán. Mivel egy kis térben kellett berendezni a kiállítást, nem volt arra mód, hogy Ady teljes pályaképét tárják a látogatók elé. Ezért főleg a Váradhoz köthető dolgokra koncentráltak, úgymint a költő és a város kapcsolata, illetve az a nagyívű szerelem, amely szintén e városhoz köti őt: a Brüll Adéllal való megismerkedése, és az ebből, sok viszontagsággal, örömmel és még több hányattatással járó viszonyból származó nagyszabású versciklusok. Ugyanakkor az életrajzot is belefűzték a kettőjük kapcsolatába, valamint más olyan szerelmekről is tudósít a tárlat, melyek szintén itt szövődtek, mélyültek el, vagy csak plátói formában nyilvánultak meg.

Vannak érintőképernyők is, melyek segítségével Ady kapcsolati hálójába tekinthetünk bele, bogozhatjuk azt a sokrétű baráti és személyes ismeretségi szálat, ami őt idekötötte. Tulajdonképpen egy képzeletbeli sétát tehetünk azokon a helyszíneken, ahol Ady is megfordult Nagyváradon. Emellett egy film is pereg, illetve az érdeklődők fülhallgatók segítségével versekbe hallgathatnak bele neves színművészek előadásában, magyarul és románul. A fiatalok számára talán a legérdekesebb az a „versfoltozó” játék, ahol egy-egy Ady vers előhívása után a szavak szétszóródnak, és a látogató a saját tudása, képzelete, Ady-ismerete vagy nem ismerete függvényében a helyükre tudja rakni ezeket a szétszóródott szavakat. A látvány és a hangulat fokozása érdekében egy kávéházat is berendeztek, illetve megcsináltatták Ady kalapjának a másolatát, arra utalva, hogy a költő valahogy mindig úton volt, ingázott a városok közt, és a lelkében soha se tudott egy stabil pontra lelni.

Szamos Mariann múzeumőr kedden, csütörtökön és szombaton 10–15 óra, szerdán, pénteken és vasárnap 10–14, illetve 16–18 óra között várja az érdeklődőket.