Nehéz helyzetben a gyermekotthonok és a hivatásos nevelőszülői ellátások

Szántó Ildikó gyermekvédelmi szakember, a Bihar megyei Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság igazgatóhelyettese

A világon szinte mindenhol a koronavírus elleni küzdelemre összpontosít mindenki. Ez a helyzet számos dologra felhívja a figyelmet: arra, hogy figyelmesebbek, közvetlenebbek legyünk, jobban átlássuk mások problémáit, empatikusabbak leszünk családtagjainkkal, barátainkkal, sőt olyanokra is gondolnunk kell, akik tőlünk távol élnek, vagy akik számunkra idegenek. Fontos szem előtt tartani, hogy mint minden vészhelyzetben, ezúttal itt is a legnehezebb helyzetben lévők a legkiszolgáltatottabbak. Azzal kapcsolatosan ismertetnék egy gyorsjelentést az alábbiakban, hogy a gyermekvédelmi és szociális rendszerben élők ellátására milyen hatással van a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet.

A gyermekotthonok és a hivatásos nevelőszülői ellátások most különösen nehéz helyzetben vannak. Bihar megyében majdnem 1800 gyermek van valamilyen szociális elhelyezési formában, akik gyermekotthonokban, családtípusú házakban, nagyobb létszámú központokban élnek. Olyan gyerekekről beszélünk, akiket kiemeltek a vér szerinti családjukból, többnyire bántalmazás, elhanyagolás miatt, vagy azért, mert olyan rossz életkörülmények között éltek, hogy az már veszélyeztette a normális fejlődésüket, illetve a sérült gyerekekről. Róluk gondozók, nevelők, nevelőszülők gondoskodnak, intézményekben, jobb esetben nevelőszülői családokban. Semmilyen körülmény között sem könnyű feladat, hiszen a gyermekvédelmi rendszer állandó erőforráshiánnyal küzd, a szakemberek túlterheltek, miközben a gyermekvédelmi rendszerbe kerülők száma egyre nő.

Embert próbáló helyzetek

A jelen helyzetben számos problémával kell megküzdenünk, amelyek lehetnek tanulási, gondozási, egészségi, mentális, elvonási kockázatok. Március közepe óta a gyermekotthonokban, nevelőszülői családokban ki-bejárási tilalmat rendeltek el. A teljes karantén persze nem lehetséges, hiszen a gyermekvédelmi szakemberek szabadon közlekedhetnek. Ha a fertőzés bekerülne egy intézménybe, akkor különösen gyorsan fog terjedni az összezártság és a 10–50 fős csoportlétszámok, vagy nagyobb nevelőszülői családok miatt. Sok intézmény nem rendelkezik megfelelő mennyiségű egészségügyi felszereléssel sem (lázmérő, maszk, fertőtlenítőszer stb.) és egy esetlegesen megfertőződött gyermek elkülönítése nehéz, mert a legtöbbször csak egy kisebb helység áll rendelkezésre. Embert próbáló helyzetek sokaságával kell megküzdeniük nap mint nap a gondozóknak és a gyerekeknek is. Több gyermek kapcsolatot tart fent szülőkkel, befogadó családokkal, és ebben a nehéz időszakban a kapcsolatok felfüggesztése, hiánya megviseli őket. Ez különösen nehéz azoknak, akik eleve távol élnek a családjuktól: a gyerekeknek alapvető joguk, és érzelmi szükségletük, hogy találkozzanak a szüleikkel. Pszichés jóllétüket nagyban fenyegetheti, ha hetek, hónapok maradnak ki, a családi kapcsolatok rendezése, és ezen keresztül az esetleges családba való visszakerülés, örökbefogadás még távolabbi fogalommá válik. A kapcsolattartás persze megvalósulhat online formában, de az intézmények nagy részében nincs annyi technikai eszköz, hogy ez érdemben megtörténjen.

A gyermekotthonokban élő gyerekek nagy része traumatikus élményekkel érkezik a gyermekvédelembe, ezért személyiségük, pszichés állapotuk különösen sérülékeny. Sokan küzdenek olyan mentális betegségekkel, mint a szorongás, a depresszió és az ezek nyomán kialakuló szerhasználat, elvonási tünetek, viselkedészavarok stb. Annak ellenére, hogy a jelenlegi vírushelyzet által kialakult házikarantént feldolgozzák minden otthonban, a gyerekek nem értik, mi történik velük. A jelen helyzetben előfordulnak hirtelen lázadások, hangulatváltások, valamint előfordul, hogy a meglévő mentális betegségek felerősödnek, hiszen a bezártság, a bizonytalanság, a külső társas kapcsolatok és programok hiánya mind ebbe az irányba hat. A teljes izoláltságban lényegesen kevesebb impulzus éri a gyerekeket, nincs lehetőségük kiszabadulni az olykor nyomasztó világukból, a rájuk nehezedő unalom, illetve társas ingerek hiánya a kilátástalanság érzetét növeli bennük. Ilyen esetek megelőzésére kell a nevelőknek, gondozóknak folyamatosan helyi programokat, tevékenységeket biztosítaniuk, amivel lekötik a gyerekek figyelmét, és reagálnak a hirtelen kialakuló helyzetekre.

Tanulási nehézségek

A gyermekotthonokban, központokban élő gyerekek nagy része tanulási nehézségekkel küzd, amely a védelmi rendszerbe való kerülés előtti helyzetből kifolyólag nem kis lemaradást mutat. A gyermekotthonokban és a nevelőszülői családokban nem tudják olyan felkészültséggel, figyelemmel tanítani a gyerekeket, mint egy átlagos családban (ahol szintén nagyon nagy kihívással küszködnek a szülők). Sokkal több gyerekre jut egy nevelő, aki többnyire eltérő életkorú és szükségletű gyerekek taníttatásával próbál megbirkózni, miközben a feladatra eleve nem feltétlenül kompetens. Az eszközhiány itt is jelentősen sújtja az intézményrendszert, többségében nem áll rendelkezésre annyi technikai eszköz, hogy a gyerekek képesek legyenek követni a digitális tananyagot, majd elvégezni a rájuk osztott feladatokat.

Végül, de nem utolsósorban számítanunk kell arra, hogy a bezártság okozta feszültség, az intézményen kívüli programok hiánya, a külsős társas kapcsolatok szünetelése, a bizonytalanság okozta félelem (akár a betegséggel, akár a jövővel kapcsolatban), és a meglévő mentális betegségek súlyosbodása mind olyan tényező, amelyek növelik a gyermekotthonokon, vagy nevelőszülői családokon belüli erőszak kockázatát akár a gyerekek körében, akár a felnőtt-gyerek kapcsolatok terén. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek elkeseredésükben törnek-zúznak, vagy éppen engedély nélkül elhagyják a központot.

A gyermekvédelemben és szociális védelemben dolgozók ennek a válságnak a láthatatlan hősei, akikről kevés szó esik, pedig igen fontos, kitartó és rendkívüli feladatot végeznek. A Bihar megyei Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság együtt dolgozik számos intézménnyel, alapítvánnyal, egyházi szervezettel, melyek segítségével felméri az igényeket és segítséget nyújt a szakembereknek a kialakult helyzet könnyebbé tételében.