Nagyváradon is megtartották az ökumenikus világimanapot

P. Nagy Noémi

Az ökumenikus világimanapot 1870 óta tartják meg világszerte, ehhez a kezdeményezéshez évek óta a nagyváradi nőszövetségek is bekapcsolódnak. Idén sem volt ez másként, március 6-án a Nagyvárad-velencei görögkatolikus templomban gyűltek össze tíz felekezet hívői, hogy együtt imádkozzanak a zimbabwei asszonyokért és mindazokért, akiknek szükségük van Isten gondviselésére és kegyelmére. Az idei világimanap János evangéliuma 5. fejezetének 2-9. verseit helyezte középpontba, mottója pedig a „Kelj fel és járj!” volt. A szép számban összegyűlt asszonytestvéreket elsőként Virgil Bercea görögkatolikus püspök köszöntötte, aki a közös ima erejét emelte ki, hozzátéve, hogy mindehhez tiszta lélek szükséges. A továbbiakban a nőknek a világban betöltött szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet. Vinczéné Pálfi Judit Nagyvárad-csillagvárosi református lelkipásztor köszöntésében kiemelte, hogy ezen az alkalmon „185 ország asszonyaival közösen a zimbabwei nőkért imádkozunk teljes szívvel és lélekkel”.

Közös ima

Szabó Ervin Nagyvárad-velencei plébános olvasta fel a világimanapra kiválasztott igeszakaszt. A bibliai történet a Betesda tónál játszódik, ahol a betegek feküdtek, mert hitték, hogy a víz meggyógyítja őket. A történetben szereplő sánta ember 38 éve nem tud bemenni a vízbe, mert nincs aki bevigye. Jézus azonban azt mondja neki: „Kelj fel és járj!”. A sánta pedig meggyógyul Jézus szavára.

E bibliai történet alapján az imaesten Gavril Buboi esperes, a gyülekezet lelkésze hirdetett igét. Mint elmondta, a történetből kiderül, hogy a Mindenható ismerte a sánta ember baját, ahogy a mi gondjainkat is ismeri, mégis megkérdezte tőle, hogy „Akarsz-e meggyógyulni?”. Mindezt azért, mert szükség van a párbeszédre, hogy igaz kapcsolatba kerüljünk Jézus Krisztussal, és szükség van a párbeszédre az emberek között is, hogy segíteni tudjanak egymásnak, hiszen hányan vannak ma is olyanok, akik magányosak és elhagyatottak – hangzott el. A zimbabwei keresztyén nők által összeállított liturgia román és magyar nyelven folyt, a könyörgések és imák között vallásos énekek csendültek fel, amelyeket az egybegyűltek együtt énekeltek. Az alkalmon felolvasták a zimbabwei nők által az alkalomra írt levelet, melyből fény derül, milyen nehézségekkel és problémákkal küzdenek a mindennapokban, de ennek ellenére sem rendül meg hitük: „Nem szűnünk meg imádkozni azért, hogy békeszerzők legyünk és a kiengesztelődést, megbékélést munkáljuk az országunkban” – áll a levélben. Végezetül egy Zimbabwet bemutató kisfilmet is levetítettek a jelenlevőknek.