Elkezdődött a Szacsvay Akadémia idei évada

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmet: a Szacsvay Akadémia 2020-as sorozatának témája: Magyar forradalmak és szabadságharcok. Nem csupán a helyszín, hanem az is újdonságot jelent, hogy mindkét félév végén megjelenik egy-egy kötet, és az interjúkat a meghívott előadókkal Dérer Ferenc újságíró készíti Szilágyi Aladár közíró helyett.

Sokak számára meghökkentő kijelentéssel kezdte előadását C. Tóth Norbert történész, aki szerint egyáltalán nem biztos, hogy Dózsa György vezette a róla elnevezett felkelést, ami ráadásul valójában nem is volt parasztmozgalom. Sőt, saját bevallása szerint a Dózsa és a paraszt szavak után is kérdőjeleket tett volna a címben, csak az már furcsán nézett volna ki. A felvezetője után aztán több olyan állítást is megcáfolt, melyekről hosszú évtizedeken keresztül azt hittük, hogy megállják a helyüket, mert úgy tanították nekünk. A történész meggyőződése azonban, hogy 1514-ben, illetve ezt megelőzően nem volt politikai és gazdasági válság Magyarországon; a kilencedet volt, aki beszedte, és volt, aki nem; Bakócz Tamás nem volt se jobb, se rosszabb a többieknél, és senkit se kötöttek semmihez, legkevésbé a röghöz.

Az 1514-es keresztes lázadás részvevői közt nemesek és mezővárosi polgárok is voltak, és valószínű, hogy nem Dózsa vezette a sereget, hanem valamilyen (ismeretlen előnevű) Menyhért. Ingoványos talajnak számít továbbá az is, hogy kicsoda volt valójában Dózsa György, már ha egyáltalán így hívták őt, mert 1507 és 1514 között feltűnt különböző oklevelekben Makfalvi Székely Dózsa György, Székely György és Dózsa György is. Lehet azonos velük, vagy sem, lehetett akár nemes és „nevezetes rabló” is. Túlzás azt mondani, hogy a keresztes fősereg létszáma 50 ezer volt, maximum 7300-an lehettek, és a történész szerint gyorsan felejtsük el azt is, hogy Dózsát (?) izzó vastrónra ültették, mert a kivégzők se tudták volna ezt megközelíteni.

És az egészből mi a tanulság: sok kicsi ok vezethetett a lázadás kirobbanásához, mely csupán három hónapot tartott, és hogy semmilyen történelmi jelentősége nem volt, bizonyítja az, hogy a néphagyományokban, népmesékben semmilyen nyoma nem maradt, legfeljebb külföldön számított egzotikumnak.