Végső útjára kísértük Rencz Csaba kollégánkat

Pap István

A februári télben ragyogó, meleget adó napsütés próbálta felolvasztani a gyász fájdalmától dermedt szíveket az érmihályfalvi temető kápolnájában, ahol több százan gyűltek össze, hogy végső búcsút vegyenek Rencz Csabától, szeretve tisztelt kollégánktól, és hogy osztozzanak a család fájdalmában, melynek tagjai mély bánatukban is méltósággal fogadták a részvétnyilvánításokat, majd délután három órakor megkezdődött a katolikus gyászszertartás.

A gyászbeszédet Bogdán István érmihályfalvi plébános mondta, azt hangsúlyozva, hogy Rencz Csaba „ajándék volt a szülei, családja, felesége, gyermekei, és mindazok számára, akik találkoztak vele az életben, akik vele együtt dolgoztak. Az ajándék mindig ajándék marad, akár velünk van az életben, akár elköltözött ő az élők sorából” – fogalmazott. A későbbiekben kiemelte: „Csaba testvérünk a közösséget szolgálta munkájával, azzal, hogy tudósított Érmihályfalván, az Érmelléken, és mindenhonnan, ahova őt a szolgálata szólította. De mint rohanó világunkban lenni szokott, egyidőben szeretnénk több helyen is jelen lenni, és több helyen is szolgálatot teljesíteni.

De mivel az ember emberből van, ezért egyidőben csak egy helyen tud szolgálatot teljesíteni. A rohanó világ testvérünktől is sokszor követelte, hogy sok helyen teljesítsen szolgálatot. Ez feszültséggel, stresszel jár az ember életében, a stressz pedig nagyon könnyen alááshatja az ember testi-lelki épségét. A teendőnk az, hogy keresztény emberként éljünk, ezért az a küldetésünk, hogy törekedjünk elcsendesedni, törekedjünk a dolgok értelmét keresni Isten akarata szerint.”

Végezetül hangsúlyozta: „Csaba testvérünk törekedett arra, hogy munkája által igazságos és tárgyilagos legyen, hogy megőrizze az arany középutat. A mai ember számára talán az egyik legnehezebb dolog az, hogy igazságos legyen, hogy értéket adjon át munkája, élete és cselekedetei által. Kérjük Istent, legyen irgalmas hozzá, bátorítsa, erősítse családját hit, remény, szeretet által, és erősítsen bennünket az örök életbe vetett hitünk által”.

A beszéd után a gyászszertartás résztvevői hosszú sorba rendeződve követték a koporsót és a gyászoló családot a sírhoz, ahol örök nyugalomra helyezték Rencz Csabát, a szeretett apát, férjet, testvért, lapunk és Bihar megye jeles újságíróját.