Fogadalmi triduummal készülnek a nagyböjtre

A harminckét évig tartó török uralom alóli felszabadulás után, az 1693-ban újraalakított nagyváradi latin szertartású székeskáptalan fogadalmat tett, hogy hálaadásul a farsangi időszak utolsó három napján minden évben szentségimádást és szentmisét tartanak a Szent László templomban.

Ciucur Losonczi Antonius

Ennek megfelelően tartják a fogadalmi triduumot idén is február 23–25. között a nagyvárad-újvárosi plébániatemplomban: 17 órakor szentségimádást, 18 órakor szentmisét. A lelkigyakorlatos szentmisék főcelebránsa és szónoka Mons. Fodor József általános helynök, nagyprépost. A vasárnap esti alkalmon egy képzeletbeli utazásra invitálta a jelenlevőket, a kétezer évvel ezelőtti történelmi időkbe, az utolsó vacsora szeretettel telített emeleti termébe, ahol Jézus szenvedése előtt összegyűjtötte az apostolait, hogy a mózesi törvények szerint elfogyasszák pászkavacsorájukat. Az apostolok előkészítették a termet, hogy ismét együtt legyenek szeretetközösségben. Talán túlságosan a vacsorára voltak ráhangolódva, és amikor Jézus azt mondta Judásnak: te árulsz el engem, azt gondolták, arra utasítja őt, adjon adományokat a szegényeknek. Judás eltávozott és megtörtént a csoda, mely addig a Földön még nem fordult elő: Jézus a kenyeret és a bort az ő szent testévé és vérévé változtatta. Felfoghatatlan, megérthetetlen csoda történt ott: Isten önmagát adta a világnak, istenségét és emberségét egyaránt. Így nyert értelmet az a Szent Pál-i kijelentés, miszerint Isten temploma vagytok, minden a tiétek, ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig az Istené.

„Krisztus eggyé válik tehát velünk a szent áldozásban. Testét és vérét adja nekünk. Szívünk templomába fogadjuk őt, valahányszor szentáldozáshoz járulunk, vagy szentmisén veszünk részt” – hangsúlyozta a vikárius. Úgy fogalmazott: földi vándorlásunk Jézussal együtt már kettőezer éve tart, az utolsó vacsorával indult el, és a nagypénteki véres keresztáldozattal csúcsosodott ki. Ezt nevezzük szentmise áldozatnak, Krisztus irántunk tanúsított végtelen szeretetének az állandó jelenvalóvá tételét, és akik együtt vannak a szentmisén, azok egy közösséget alkotnak.

Pék Sándor esperes-plébános mondott köszönetet a helynöknek, a kanonoknak és a többi paptestvéreinek a jelenlétéért, illetve üdvözölte a város plébániáinak egységét. A zenei szolgálatról a Kribus Mónika kántor-karnagy vezette Halmos László kórus gondoskodott.