A gyorsaság volt a siker titka

Harminc éve vált ismét önállóvá a Nagyvárad legpatinásabb magyar tannyelvű iskolája, mely ekkor vette fel Ady Endre nevét. Az újraalakulás körülményeire emlékeztek vissza tegnap kora délután az iskola dísztermében a történet főszereplői.

Pap István

A legnagyobb nagyváradi magyar középiskola újraalapítása alkalmából tegnap szervezett eseményen ismét igazolást nyert az, hogy a románság egy részében sajnos még ma is élő közvélekedéssel ellentétben nem erőszakos módon vált ketté 1990-ben az 5-ös Számú Ipari Líceum magyar és román tagozata, hanem a két fél megegyezett abban, hogy újraalakul az egykori magyar iskola, a román tagozatos diákok és tanárok számára pedig új román iskolát alapítanak a városban. Többek között erről is meséltek azok a tanárok, akik tevékeny résztvevői voltak az újraalapítás folyamatának.

Az iskola nevelőtanácsa a rendszerváltás utáni első gyűlését 1989. december 27-én tartotta, ekkor kellett megválasztani a tanintézményben a Nemzeti Megmentési Tanácsot, és ezen a gyűlésen javasolta a tantestület tagjaként Ciubotariu Adrian azt, hogy az 5-ös számú Ipari Líceum vegye fel Ady Endre nevét. Mint ahogy az egyik főszereplő, István Tibor tanár fogalmazott, „szerencsénk volt, mert a Vatra (Vatra Romaneasca, szélsőséges román nacionalista szervezet – szerk. megj.) még nem volt olyan erős, hogy meg tudja akadályozni az iskolalapítást”. Papp László, a tanintézmény akkori igazgatója leszögezte: hazugság az, hogy a magyarok leköpdöstek a román tanárokat, vagy bármilyen más módon megengedhetetlenül viselkedtek volna a románokkal, ezt néhány szélsőséges román tanerő terjesztette; az iskolában békésen zajlott le a váltás, annál is inkább, mert a románoknak is érdekük volt a szétválás.

Kronológia

A következő, január 6-iki tantestületi ülésen választották meg igazgatónak Jankó Szép Sándort, és akkor merült fel az ötlet, hogy az esti tagozaton román tagozatra járó magyar tanulóknak felajánlják azt, hogy az új tanintézményben átjöhetnek a magyar tagozatra. A január 16-iki ülésen szavazták meg az Ady Endre Líceum újraalapítását 56 igen szavazattal 14 tartózkodás mellett, ellenszavazat nem volt. A román kollégák felismerték azt, hogy nem lesz román igazgató a magyar többségű iskolában, és azt, hogy ha az estiből a magyar diákok átmennek a magyar tagozatra, akkor a román tagozat egyszerűen megszűnik, a román tanerők pedig szétszélednek. Hosszas egyezkedés után a román és a magyar fél arról döntött, hogy a magyar iskola újraalapításával egyszerre a román tagozatos osztályok és a román tanerők a volt megyei pártiskola Kert (Avram Iancu) utcai épületébe költözzenek, és ezzel új iskola alapul a városban.

Ciubotariu Éva tanárnő hangsúlyozta, hogy ez a megoldás döntő volt abban, hogy végül újraalapíthatták a magyar iskolát. Mivel tehát ez a megoldás mind a magyar, mind a román fél érdekét szolgálta, ezért egységesen tudtak fellépni Bukarestben a Tanügyminisztériumban. Akkoriban Mihai Sora volt a tárcavezető, aki jelezte a kérvényezőknek, hogy az elképzelést előzőleg jóvá kell hagynia a Nemzeti Megmentési Frontnak (FSN) is. A FSN-vel lezajlott rövid, néhány perces tárgyalásra 1990. január 19-én került sor. Nagy Zoltán tanár, a tárgyalódelegáció tagja felidézte, hogy amikor a FSN illetékese, egy aránylag fiatal ember meglátta, miről van szó, visszakérdezett: „magyar iskola Romániában? Ilyen nincs”, de amikor látta, hogy magyarok és románok egységesen képviselik az ügyet, rányomta a pecsét a kérvényre, amelyen egyébként tételesen szerepelt az a kitétel, hogy amennyiben a minisztérium nem hoz kedvező döntést az ügyben, akkor a magyar és a román tagozat tanárai is sztrájkba kezdenek. Másnap, 20-án a minisztérium is rányomta a pecsétet a kérvényre. Január 22-én az önálló Ady Endre Líceum megtartotta első tantestületi ülését, január 23-án pedig Viorel Sarca Bihar megyei főtanfelügyelő is jóváhagyta a szétválást.

Gyorsaság

Többen hangsúlyozták: a siker kulcsa az volt, hogy rendkívül gyorsan, még januárban léptek, amikor a román–magyar testvériség euforikus hangulata még érzékelhető volt országszerte. Nagy Zoltán megjegyezte: a marosvásárhelyiek egy kicsit késlekedtek az iskola-újraalapítással, de akkorra már a román nacionalista-soviniszta hangok felerősödtek, így az ő iskolaalapítási küzdelmük több mint egy évtizedig elhúzódott. És bár valóban az első napokban-hetekben még nagy volt az egyetértés románok és magyarok között, de mint Kapalai József tanár fogalmazott, az első pillanatoktól kedve ébernek kellett lenni, ezért az újraalapítást rögzítő jegyzőkönyvet egy időre elrejtették, nehogy eltűnjön. István Tibor hangsúlyozta, hogy 1991-ben volt egy visszarendezési kísérlet, ismét román tagozatot akartak vinni az Adyba, de Jankó Szép Sándor igazgató nyílt levele hatására a tanfelügyelőség végül elállt e tervétől. A mintegy másfél órás megemlékezésen több tanár és egykori diák osztotta meg az iskolához kapcsolódó emlékeit.