Barbarizmus vagy hagyományőrzés az utcai disznótor?

Tóth Ádám

Portálunkon is beszámoltunk arról, hogy december közepén a barátai segítségével „vágott disznót” az Aluminei utcán, a tömbházak között egy nagyváradi lakos, akit a rendőrök a tettenérés után meg is büntettek. A rendőrséget az utcai disznóvágás látványától megrettent szomszédok értesítették, ennek nyomán szálltak ki a helyszínre, mondta el még akkor Cristian Beltechi, a váradi helyi rendőrség igazgatója. A csend- és közrend szabályainak megszegése miatt 1000 lejre büntették a sertés tulajdonosát, azzal érvelve, hogy városi környezetben, a tömbházak tövében nincs helye ilyen tevékenységnek. A helyszínen az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság (DSVSA) illetékesei is megjelentek. A húsból mintát vettek, majd megállapították, hogy nem volt fertőzött.

A hír azóta a belföldi és külföldi sajtót egyaránt bejárta. A rendhagyó körülmények között kivitelezett hagyományőrző tevékenység részleteit azonban mindeddig senki nem tárta fel. Az erdon.ro-nak azonban a disznótort „lebonyolító” család egyik barátja elmondta: régóta ismeri őket és „bizony már legalább tíz éve minden decemberben megismétlik a disznóvágást”. A feljelentőket ezért a nyilatkozó elítéli és nem érti, „hogyha eddig nem zavart senkit az, hogy már egy eleve levágott állatot a garázsban darabolnak fel”, akkor most miért van ez másképp. Az igazsághoz ugyanis hozzátartozik, hogy az állatot nem az utcán ölték le – a korábbi években sem. Csak a hús feldolgozását végezték az utcán. Az inkriminált disznó is a Nagyvárad szomszédságában lévő Bihar községben látott napvilágot, és ott is múlt ki: halálának dátumát – és azt, hogy utána mi következett – már mindenki ismeri.

A falusi életvitel megszokott decemberi rítusa már nem is okozott különleges feltűnést a váradi szomszédok körében. Voltak, akik a család mellett álltak ki, de olyanok is akadtak, akik kifejezetten örültek a büntetésnek, remélve, hogy ezzel megszűnik a minden évben megismétlődő autentikus tevékenység.

„Nyugaton már a kilencvenes években nagyobb büntetést szabtak volna arra, aki disznót vág egy városban. Bezzeg itt mindent meg lehet csinálni…” – mondta szerkesztőségünknek a környék egyik felháborodott lakója. Tőlünk nyugatabbra pedig tényleg komolyabban veszik a húsfeldolgozás ilyen formáját. Tavaly négy román férfit ítéltek több év börtönbüntetésre, amiért a szigorú európai uniós vágási szabályokat figyelmen kívül hagyva áldozták fel a haszonállatot, és a rendőrséget a disznó halálhörgéseitől megijedt és elszörnyedt szomszédaik hívták a nyakukra. Az akkori hírek szerint a helyszínre kiszálló rendőrkülönítmény tagjai is szörnyülködve állapították meg, hogy állatkínzásról van szó. Emiatt ők is riasztották a helyi egészségügyi hivatal munkatársait is, akik szintén jegyzőkönyvezték a barbarizmust és a körülményeket egyenesen civilizálatlannak könyvelték el.

A történtek ellenére, az általunk megkérdezett tucatnyi szomszéd közül a legtöbben a „hagyományőrző” család pártját fogják: „el sem tudom képzelni, hogy ki lehet ilyen rosszindulatú, hogy feljelentse őket” – mondta értetlenkedve a család egyik tőszomszédja. A beszélgetést pedig egy költői kérdés szakította félbe, amit az általunk megkérdezett alany intézett a jelenlévő másik két személyhez: „De hát miért nem dolgozták fel ott, ahol vették?” A válaszra egy lélegzetvételnél sem kellett többet várni. „A lakásuk alatt van egy garázs, minden évben ott dolgozzák fel az állatot, csak a perzselést ejtik meg az utcán (ami valóban utca, és nem a korábbi cikkekben megírt járda) mert azt nem lehet odabenn elvégezni. Tényleg csak addig vannak kint, míg megperzselik, aztán beviszik és ott trancsírozzák fel, senkit sem zavarnak” – kelt azonnal a család védelmére egy másik szomszéd.

„Hát, nem tudom mit szóljak hozzá, itt már semmit sem szabad! Az ember egy szőnyeget is fél kiporolni, nehogy feljelentsék. Nem érdemelték meg azt a büntetést! Én személy szerint sajnálom őket” – védelmezte a disznóvágókat egy járókelő.

A szomszédos tömbház lakója szerint: „igazából elég érdekes a történet. Engem speciel nem zavar, de furcsa, az tény. A büntetést valamilyen szinten jogosnak érzem, ha itt most mindenki disznótorozna az utcákon az elég meredek lenne. Valahogy rendet kell tartani, így a büntetés is érthető.”

Az ügyben a családot is megkerestük, aki szervezője és egyben lebonyolítója is volt a nem mindennapi látványosságnak, de megkeresésünkre csak annyit válaszoltak, hogy: „nincs mit mondanunk az üggyel kapcsolatban”.

A történtek kapcsán napvilágot látott számos sajtóhír mellé írt internetes kommentekben nagy százalékban foglalnak állást az alkalmi böllérek mellett, valamint sokak szerint a rendőrségi feljelentés a kommunizmus mentalitását idézi: „...már levegőt se lehet venni büntetőcédula nélkül, minden hülye feljelentgeti a másikat, mint a kommunizmusban…” – írja az egyik kommentelő a téma kapcsán. „Meg kell hagyni, Nagyvárad sokat fejlődött. Amúgy a feljelentés nem váradi, hanem kommunista maradvány. Csak most még könnyebb…” – olvasható egy másik hozzászólásban.

A helyszínen jóformán semmilyen nyom nem maradt. Csak a garázs előtti aszfaltba perzselés közben beleégett állat körvonala fogja még feltehetőleg sokáig emlékeztetni a családfőt és a helyieket a város talán eddigi leghíresebb disznóvágására.

A borítképen Pieter Brueghel egy alkotása látható