Az egymásnak ajándékozott idő a legértékesebb

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepi szentmise zenei részét Wolfgang Amadeus Mozart D-dúr miséje és karácsonyi népénekek képezték, amelyeket a székesegyház Szent László Ének- és Zenekara adott elő Kristófi János karnagy, orgonista irányításával.

Bevezető gondolataiban Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: Krisztus születésének éjjele örömre ad okot, hiszen Isten belépett a mi életünkbe, idejött közénk, ahol a mindennapi életünk zajlik. Érkezése nem különleges feltételek között történt, hanem rejtettségben, szinte észrevétlenül. Majdnem zavarbaejtő közvetlenséggel lett valósággá, hogy feloldja félelmeinket, mindent, ami eltávolít tőle. Karácsony szent éjszakája tehát arról tanúskodik a számunkra, hogy nincs akadály, ami meggátolná, hogy Isten közelítsen hozzánk. Ezért nem csak emlékezünk, hanem azt ünnepeljük, hogy Isten kezdeményező tettére a karácsonyi embernek vállalkozó módon kell válaszolnia, azaz be kell őt fogadnia az életébe nem csak az ünnepekkor, hanem a hétköznapokban is. Feladatunk ugyanakkor, hogy földi angyalokként továbbhaladva, elvigyük a jó hírt a szenvedőknek, a tévelygőknek, a keresőknek és a magányosoknak is- nyomatékosította az egyházmegye főpásztora.

Ajándék

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből (2, 1-14) szólt. Elmélkedésében Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója úgy fogalmazott: tulajdonképpen mindegy, hogy milyen évet írunk, az év vége valahogy ugyanúgy telik mindig, vagyis bevásárlás, akciós ajándékok utáni hajsza, jótékonykodás, fadíszítés, angyalvárás, kicsomagolás, templomozás, pihenés, majd újévi jókivánságok. Elfáradunk, és sablonossá válik az ünnep, mert arra törekszünk, hogy minden tökéletes legyen, mindenki meg legyen elégedve. És mindeközben elhalványul a lényeg, azaz hogy Krisztus a legemberibb módon érkezett hozzánk, a tökéletlen környezetbe, és az agyonprogramozott embervilágban nem marad hely Istennek. A technikával felvértezett modern emberből, midőn felnő, eltűnik az a természetes vágy és kíváncsiság, ami a gyermekeket jellemzi. Megfeledkezünk arról, hogy mikor Isten megajándékozott minket önmagával, akkor időt szánt nekünk az ő örökkévalóságából. Szánjunk tehát mi is időt egymásra, hogy a betlehemi kisded arcán felfedezzük szeretteink vonásait, hiszen az egymásra szánt idő minden más ajándék értékét felülmúlja. “Ahogy Isten ajándék lett nekünk a kisdedben, legyünk mi magunk az ajándék egymás számára!”- tanácsolta a tisztelendő.

Az éjféli szentmisén jelen volt Roos Márton temesvári nyugalmazott megyés püspök is. Mint mindig, a hirdetésekkor Fodor József általános helynök, a székesegyház plébánosa köszönetet mondott Antal Gyulának, aki idén tizennégy fenyőfával járult hozzá az ünnepi hangulat fokozásához.