Sakál óvja húgát, a „kis” Fikit

 Köztudomású, a 24 éves Mariann (becenevén Sakál) a Derecske kézise, míg a 22 esztendős Edina, azaz Fiki a Loki játékosa. A lányok karcagiak, de a kézilabda miatt már fiatalon Debrecenbe költöztek és most is egy albérletben laknak.

Napló: Milyen érzés volt egymás ellen játszani?
Sütő Mariann: Nem jó, nagyon nem szerettem ezt a szituációt. Ha mellém keveredett, súgtam neki, hogy menjen mellőlem, mert nem bírnám ki, ha meg kellene ütnöm – mármint a sportszerűség határain belül.

Sütő Edina: Egyszerűen nem mertem csinálni semmit, mindig azt figyeltem, miként kerülhetem el a találkozást. Régi csapattársak ellen is nagyon nehéz játszani, hát még egy testvér ellen. Amíg hat évig egy csapatban kéziztünk, az nagyon szép korszak volt.

Napló: Anno miben tudtátok segíteni egymást a meccseken, amit mondjuk egy csapattárstól nem kaptatok meg?
Sütő Mariann: Másként viszonyulunk egymáshoz, ráadásul még több időt tölthettünk együtt.
Sütő Edina: Jobban tudtunk egymásra támaszkodni, mint bárki másra. Sakál biztatása mindig nagyon sokat jelentett.

Napló: Ha anyukátokat kérdezném, ő is azt mondaná, hogy jó testvérek vagytok?
Sütő Mariann: Azt hiszem, nem kívánhatna jobb lányokat magának. Valóban nagyon jó testvérek vagyunk, rendkívüli módon tudunk alkalmazkodni egymáshoz.
Sütő Edina: Serdülőkorunkban még voltak összezördüléseink, de ettől nagyobb problémánk nem volt egymással.

Napló: Még hajcibálás sem volt az életetekben?
Sütő Mariann: Soha nem verekedtünk, nincs az a pénz, amiért megütném a hugit. Én vagyok az erősebb, de inkább kiabálok vele, minthogy kezet emeljek rá.
Sütő Edina: Az igaz, hogy ő az erősebb, de én vagyok a gyorsabb. De félre téve a tréfát, mindössze egyetlen nyaklevest kaptam a nővéremtől, azt is még általános iskolás korunkban.

Napló: Mi az, amit nem bírtok elviselni a másikkal kapcsolatban?
Sütő Mariann: Amikor kényeskedik, azt nem szeretem - szerencsére nem sűrű az ilyen.
Sütő Edina: Amikor a becenevéhez hűen ordít, az van amikor nagyon idegesít.

Napló: Fiki állatszeretetéről ódákat lehetne zengeni, ez a túlzott rajongás nem idegesítő egy kicsit?
Sütő Mariann: Az évek során már megszoktam, de ha kezd átlendülni a ló túlsó oldalára, akkor rá szoktam szólni.

Napló: Gondolom, nem csak nekem tűnt fel, hogy sem külsőségekben, sem habitusban nem hasonlítotok egymáshoz.
Sütő Mariann: Tényleg nem hasonlítunk egymáshoz semmiben, talán ezért értjük meg ennyire egymást. Teljesen különbözik még az ízlésünk is, talán csak zenében vagyunk egy hullámhosszon.

Napló: Testvéreknél nem egyszer problémát okoz, ha új szereplő kerül a családba, azaz hogyan viszonyultok a „sógorokhoz”?
Sütő Mariann: Kisebb, nagyobb zökkenők voltak eleinte, de elfogadtuk a másik párját.

Napló: Ha teljesülhetne egy-egy óhajotok, mit kívánnátok a tesónak?
Sütő Mariann: Lehet, meglepő, de én nem sportsikereket, hanem ugyanolyan harmónikus családi életet szeretnék kívánni Fikinek, mint amilyen a miénk.
Sütő Edina: A sportkarrierjéért küzdjön meg mindenki magának, viszont egy boldog családot és egészséget mindenképpen szeretnék kívánni.