Kényszermosoly

Meglepte, helyesebben fogalmazva megdöbbentette a helyi rendőrséget a váltás. Halmosi Zsolt négy éven át volt Hajdú-Bihar főkapitánya: a közel másfél ezres állomány irányítása alatt bizonyára hozott olyan döntéseket, amik bánthatták egyesek igazságérzetét és néhány beosztottjáról is kiderült, hogy korrupt, hogy rest, hogy hazug, hogy méltatlan az egyenruhára.

Ugyanakkor a Szombathelyről érkezett, s Vas megyébe visszatérő dandártábornok kimondva, kimondatlanul igazodási ponttá vált. Az öreg rókák tisztelik: szakértelmét, munkabírását, és legfőképp talán azt, hogy magas tisztsége ellenére sem vált leereszkedővé, nem játssza az eszét, s mert érdeklődő maradt.

A fiatal rendőrök egy része felnéz rá: benne látják azt a parancsnokot, aki képes biztosítani szakmai fejlődésüket. Mint még régebben, egy századosa mondta négyszemközt: olyan ember, aki mellett érdemes – na jó: ajánlatos! – tisztességesnek lenni.

Éppen ezért kedvetlenített el többeket a testületben, hogy a nemrég még országos főkaptány-jelöltek közt emlegetett, a rendőrségi eliten belül is tehetséges vezetőnek tartott dandártábornok nem "fölfelé" távozik.

Hanem a Hajdú-Biharnál jóval kisebb, békésebb, mondhatni álmoskás Vas főkapitányi székébe kerül. Hogy mi ennek az oka, kinek jó, s miért, no erre senki se tud felelni egyelőre. A mi megyénknek biztos nem, mondják.

Bár továbbra is sok a rablás és a garázdaság – megjegyzendő: e feladat messze túlnő a rendőrségen – ezeken túl alig van olyan terület, ahol ne javult volna a statisztika.

Csak két kiragadott példa: nálunk derítik fel a legtöbb bűnelkövetőt és sokkal-sokkal több kábítószeres ügyet göngyölítenek fel mint korábban. Hogy mit visz magával Halmosi? Ezen közös eredményeket és a tisztességes rendőrök jókívánságát biztosan.