Herta Müller egykori romániai német ellenzéki írónő az irodalmi Nobel-díjas

A svéd tudományos akadémia

többek között azt emelte ki

indoklásában, hogy az író

"a költészet

tömörségével és a

próza tárgyilagosságával"

rajzolta meg "az otthontalanság

tájképét".

Az 1895-ben alapított, majd először

1901-ben adományozott Nobel-díjak

sorában az irodalmit azoknak

ítélik oda, akik kiemelkedőt

alkottak az irodalom terén. A

kitüntetést 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben,

valamint 1940-1943 között nem

osztották ki.

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta a

mostani díjazottal együtt 106

személy kapta meg, köztük 12 nő.

Négy alkalommal egyidejűleg két

író munkásságát

jutalmazták: 1904-ben Frédéric

Mistral provanszál nyelven író

francia költő és José Echegaray

spanyol drámaíró, 1917-ben Henrik

Pontoppidan és Karl Gjellerup dán

regényírók, 1966-ban Smuél

Joszéf Agnon héber nyelven

publikáló izraeli

prózaíró és Nelly Sachs

német költőnő, 1974-ben pedig

Harry Martinson svéd költő,

regényíró valamint Eyvind Johnson

ugyancsak svéd regényíró,

elbeszélő osztoztak a

kitüntetésen.

Kétszer az is előfordult, hogy a

díjazottak visszautasították az

elismerést. Borisz Paszternak szovjet-orosz

költő 1958-ban politikai okokból volt

kénytelen lemondani róla, 1964-ben pedig

Jean-Paul Sartre francia filozófus,

regény- és drámaíró

pacifizmusával nem tartotta

összeegyeztethetőnek a díj

átvételét.

Első és eddig egyetlen magyar

íróként 2002-ben Kertész

Imre részesült a kitüntetésben.

Az elmúlt tíz év irodalmi

Nobel-díjasai:

    1999. - Günter Grass

német író, aki "fanyar, groteszk

történeteivel a történelem

elfeledett oldalát mutatja be". Az

indoklás mint a XX. század egyik

kiemelkedő irodalmi művét emelte ki az

1959-ben megjelent A bádogdob című

regényét.

    2000. - Kao Hszing-csien 1988

óta Párizsban élő, francia

állampolgárságú

kínai író, aki

munkássága "egyetemes

érvényének, keserű

belátásának és nyelvi

leleményességének"

köszönhetően új utat nyitott a

kínai regény- és

drámaírásban".

    2001 - Vidiadhar Surajprasad Naipaul

trinidadi születésű brit

író "a lényeglátó

elbeszélésmódot

megvesztegethetetlen, tüzetes

vizsgálódással

egyesítő, utánozhatatlan

hangvételű műveiért".

    2002 - Kertész Imre

"írói munkásságért,

amely az egyén sérülékeny

tapasztalatának szószólója

a történelem barbár

önkényével szemben".

    2003 - John Maxwell Coetzee

dél-afrikai író, akinek

regényeit "jól felépített

szerkezet, gazdag párbeszédek és

briliáns elemzések jellemzik". Az

indoklás kiemelte az író

"könyörtelen kritikai szellemét"

és "kegyetlen racionalizmusát".

    2004 - Elfriede Jelinek

osztrák írónő, akinek

regényei és színdarabjai

"különleges nyelvi erővel leplezik le a

társadalmi klisék

abszurditását és ezek

leigázó hatalmát". Az

indoklás kiemelte műveinek zenei

kontrasztjait.

    2005. - Harold Pinter angol

drámaíró, aki

"színdarabjaiban feltárja a

hétköznapok fecsegése alatt

tátongó mélységeket,

és behatol az elnyomás zárt

térségeibe. Pinter visszahelyezte a

színházat alapjaira: a

körülzárt térre és a

kiszámíthatatlan

párbeszédre, amelyben az emberek ki

vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben

a látszat porrá omlik".

    2006. - Orhan Pamuk török

író, aki "miközben

szülővárosának

melankóliáját kutatta, új

szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az

egymással folyton ütköző

és összefonódó

kultúrákat".

    2007. - Doris Lessing perzsiai

születésű brit

írónő, aki olyan "női

tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő,

aki (műveiben) kétkedéssel és

látnoki erővel vizsgálja a

megosztott civilizációt".

    2008. - A francia Jean-Marie Gustave

Le Clézio, akit az indoklás az "új

kiindulási pontok, költői kalandok,

érzéki extázis

szerzőjének, az uralkodó

civilizáció feletti és alatti

emberség kutatójának" nevezett.