Markó Béla szövetségi elnök beszéde a parlament együttes ülésén

Azokban a napokban, megmondom őszintén, én is kissé kényelmetlenül éreztem magamat, idézve egyes mai politikusok egykori nagy elődjét: „Ha ti nem akartok engem, ... akkor én miért akarjalak titeket?” De végül a helyzet folklorisztikus végkifejletet nyert, megvolt a főként a PSD által hőn áhított happy end, és a csúnya sárkányt legyőzte a mesebeli királyfi.

Ez a vita, miszerint az RMDSZ részt kell-e vegyen a kormányban vagy sem, gyakorlatilag arra volt jó, hogy elodázzanak egy másik vitát: a leendő kormányprogram tartalmáról, valamint a két koalíciós párt -egy jobboldali és egy baloldali párt- programjának összeférhetőségéről, másrészt ezáltal vehemensen tagadták azt is, hogy az RMDSZ körüli polémiának etnikai színezete lenne.

Az első probléma kapcsán: nekem is meggyőződésem, hogy ma, Romániában a programok összebékíthetőek, hiszen a közeljövő kihívásaira nem feltétlenül politikai ideológiákon alapuló válaszokra van szükség, hanem hatékony gazdasági reform-intézkedésekre és ezzel egyidőben egy minél szélesebb körű szociális védelemre. A nézetkülönbségek alapját nagy valószínűséggel nem ezek adják majd, hanem például a regionális érdekek, amelyek ebben a kormányban is ütközni fognak.

De most inkább a második problémára utalnék, az etnikai kérdésre. A vitázók nagy többsége konokul tagadta azt, hogy Romániában léteznének etnikai problémák, tehát a magyarok jelenléte a kormányzatban nem segíthet egy olyan kérdés megoldásában, amely nem is létezik.

Tisztelt szenátor és képviselő hölgyek és urak, másfélmillió magyar léte egy huszonkétmilliós országban, két magyar többségű megye az ország közepén: mindez nem szokásos dolog, erre semmiféle más demokrácia kaptafáját ráhúzni nem lehet. Le lehet tagadni ezt a másfélmillió magyart, le lehet tagadni a többi kisebbséget is, de nem hiszem, hogy hosszútávon bölcs dolog lenne azt állítani, hogy végleg megoldottuk ezt a kérdést. Azt kijelenteni, hogy a kisebbségek számára már kialakítottuk a megfelelő jogi és intézményi hátteret, ez a kijelentés azzal lenne egyenértékű, hogy holnap, holnapután egyszer és mindenkorra végérvényesen megoldanánk a fiatalok vagy az idősek, a gazdálkodók vagy a pedagógusok helyzetét. A tisztességes, korrekt álláspont az lenne, ha elismernénk, hogy közösen sikerült sok jó megoldást foganatosítanunk az etnikumközi viszonyok terén, és én ezt készséggel elismerem, de még számos megoldást kell találnunk és érvényesítenünk, akárcsak más fontos területeken is.

Mi, együtt, Romániában egy rendkívüli dolgot valósítottunk meg, egy politikai szintű etnikumközi párbeszédet alakítottunk ki a parlamentben és különböző kormányokban: szolidaritás volt az RMDSZ és egyes román pártok között az általános reformok megvalósítása, valamint az etnikai megbékélés érdekében. Ezáltal sikerült belépnünk az Európai Unióba, ezáltal sikerült szolidárisaknak lennünk több kulcsfontosságú pillanatban. Ilymódon fogadtunk el újabb jogokat a kisebbségek számára és ezáltal hoztunk létre a nemzeti önazonosság megőrzését szolgáló intézményeket.

Nem hiszem, hogy szabad lenne tönkretenni mindazt, amit eddig felépítettünk.

El kell fogadnunk azt, hogy bizonyos helyzetekben nem lehetséges a politikai együttműködés. De egy etnikumközi együttműködés, egy etnikumközi párbeszéd, akár politikai szinten is szigorúan kötelező mindannyiunk számára. Nem a magyar-liberális, a magyar-demokrata vagy magyar-szociáldemokrata közeledés jegyében, hanem ismerve a magyar-román közeledés imperatívuszát. Az RMDSZ ellenzékben lesz, és valószínű, hogy egyelőre nem köt politikai paktumot senkivel. Viszont egy etnikumközi paktumot javasolunk minden olyan párttal, amely hajlandó az egyezségbe minden olyan megoldást bevenni, amely ezen közösségek nemzeti önazonosságának, a nyelvi-, oktatási és kulturális értékeknek a megőrzését és erősítését biztosítják. A politikai programok lejárnak, az nemzeti közösségek megmaradnak. Remélem!

Tisztelt szenátorok és képviselők,

Rendkívüli erőfeszítések árán próbáltam meggyőzni magam arról, hogy ez a kormányprogram számunkra is elfogadható, tudván azt is, hogy milyen sietséggel dolgozzák ki az effajta dokumentumokat, különösen, ha kormánykoalícióról van szó. Elégedetten tapasztaltam, hogy az RMDSZ prioritásainak is egy része, például a decentralizáció és az infrastruktúra-fejlesztés is fellelhető ebben a programban.

Mégis, van egy súlyos, nyomasztó hiány: a kisebbségek kérdése. Úgy tűnik, hogy igazunk volt. Ha ezt a programot fogják követni, akkor ez a kormány nem fog az etnikumközi kapcsolatokkal foglalkozni. Más jellegű, sokkal sürgősebb problémái lesznek. Nagy erőfeszítéssel, a 9., Család, gyerekvédelem és esélyegyenlőség című fejezetben, találtam egy rövid utalást: “az etnikai diszkrimináció megszüntetése”. Igéretes ez a kijelentés, mert elismeri, hogy van még etnikai diszkrimináció. És ennyi! Az 5., tanügyi fejezetben négy félmondatot fedeztem fel, azokból is a legkonkrétabban az áll, hogy biztosítva lesznek a “román és az anyanyelv elsajátításának feltételei”. Nagyon helyes, de remélem hogy tudják, kedves kormánypártiak és ellenzékiek, hogy ebben a pillanatban Romániában nem az anyanyelv elsajátítása, hanem kevés kivétellel a különböző tantárgyak anyanyelven történő elsajátítása biztosított.

Ezzel szemben, a határontúli románok kérdésének egy egész fejezetet szenteltek, a 28. fejezetet. Egyetértünk ezzel! De nem érdemeltek volna legalább ennyit, egy hasonló fejezetet a Románián belüli etnikumközi kapcsolatok is?

Miniszterelnök Úr!

A kormánytagok listája, amelyet benyújtottak a Parlamentnek, több elismert, tapasztalt személyiséget tartalmaz, akik képesek egy kormányprogramot gyakorlatba ültetni. A mi problémánk az a program, amelyet ennek a csapatnak végre kell hajtania. Más szavakkal: Meg tudnánk szavazni egy kormányt, amelyből hiányzik az RMDSZ. De nem tudunk megszavazni egy olyan programot, amelyből hiányzik a kisebbségek kérdése. Tehát ellene fogunk szavazni.

Markó Béla az RMDSZ elnöke