Zajlanak az idei házszentelések Váradon is

Vízkereszthez kapcsolódva a nagyváradi plébániákhoz tartozó lakásokban is elkezdődtek a házszentelések, vannak olyan helyek, ahol már be is fejeződtek. Szabó Ervin várad-olaszi plébánost és Puia József ministránst kísértük el hétfő délelőtt két lakásba.

- A római katolikus egyházban nagyon nagy jelentőséget tulajdonítunk a megáldott tárgyaknak, a megszentelt dolgoknak, hiszen kegyelmet közvetítenek, ami nem más, mint Isten erejének a közvetítése – magyarázta Szabó Ervin, a Barátok temploma plébánosa. Nagyon régi hagyomány az egyházunkban, hogy januárban megáldjuk a családi otthonokat, melynek több célja is van. Elsősorban azt kérjük, hogy az isteni áldás szálljon rá a családi fészekre, mint ahogy az elimádkozott részben is benne van, hogy legyen ott béke, áldás és egyetértés. Ebben a zűrzavaros világban ez különösképpen fontos. Egy másik tulajdonsága a házszentelésnek, hogy egyúttal családlátogatás is, jó alkalommal arra, hogy a családokkal, az idős személyekkel, akik nem tudnak a templomba rendszeresen eljutni, elbeszélgessük. Ugyanakkor ilyenkor régebben egy évszámot és három betűt írtak fel krétával a bejárati ajtóra, ami napjainkban felváltott egy öntapadós matrica, melyen szintén rajta van az aktuális évszám – idén természetesen 2019 –, valamint a CMB betűk. Ennek két értelmezése van. A szent hagyomány szerint – tehát a Bibliában nincs benne – a napkeleti bölcsek nevének kezdőbetűjét jelzik (magyarul Gáspár, Menyhért és Boldizsár), míg más vélemény alapján három latin szónak a rövidítése, mely magyarul úgy fordítható, hogy „Krisztus áldja meg ezt a hajlékot”. Így amikor ezt az ajtóra felragasszák a családok, tulajdonképpen egy áldó imádságot mondanak.

A római katolikus vallás hatalmas erőt tulajdonít a szenteltvíznek – folytatta a tisztelendő. – Én igazából akkor értettem ezt meg, amikor pappá szenteltek, és életemben először áldottam meg a vizet. Felszentelt kezeimet az előkészített víz felé terjesztettem, tártam ki, és arra kértem a Jóistent, hogy ennek a víznek bármelyik cseppje, bármit is érint, az legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé, ne üthessen ott tanyát a gonosz lélek. Nekünk tehát a szenteltvíz nagyon nagy erőforrás, megtisztítja és isteni erővel ruházza fel azt a helyiséget, illetve tárgyat, melyet meghintünk vele. Mi azt szeretnénk, hogy a híveinknek legyen családi békéje, boldogsága, és ezért az év első napjaiban a házszenteléssel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az otthonaink isteni békét tartalmazzak és sugározzanak.

Két helyen

Hétfő délelőtt két lakásba kísértük el a várad-olaszi plébánost a Gesztenye fasoron, mai nevén Nicolae Jiga utcában. Mindkét helyen kedvesen és nagy örömmel fogadtak bennünket.

Sipos Zsuzsanna néni felidézte, hogy gyermekkorában a Szent Vince Intézetbe járt iskolába, ahol a Katalin-telepi plébániáról származó paptanárok vallásos szellemben nevelték, tanították őket, és ez az egész életére hatást gyakorolt. Felnőtt korában egy darabig a Ghillányi úton lakott, és még ha titokban is, mert az akkori rendszer ezt rossz szemmel nézte, de fogadta a házszentelőket. Amúgy a Barátok templomába mindig szívesen ment: ott volt elsőáldozó, és az eljegyzési gyűrűje ennek oltárájánál lett megáldva. Amíg nem volt ágyhoz kötve, kórustagként is tevékenykedett, és jóbarátságba került a Szent Rita Nőszövetség korábbi elnökasszonyával, Stelli Olgával.

A Szabó-tanárházaspárnál a látogatás örömét csak fokozta, hogy a férj, az egyébként református Szabó Attila annak idején testnevelőtanára volt Ervin atyának a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban, illetve más ismert plébánosoknak is. Így már előkészítette azt a füzetet, melybe mindig feljegyezte a tanítványai eredményeit, teljesítményeit, s most együtt lapozták fel ezt a tisztelendővel. A feleség, Szabó Mária sváb származású, elmondása szerint a Csomaköz nevű faluban a katolikus identitás meghatározó, ezért természetesnek vette, hogy számára is fontos a vallás.

Ciucur Losonczi Antonius