Tavaszi fesztivál japán vendégművészekkel

A csütörtöki nagyváradi hangversenyest két japán vendégművésznője Kanae Yasumoto mezzoszoprán, és Ako Tanaka zongoraművész, a karmester Ciprian Marinescu volt.

A hangverseny első felében lépett fel Kanae Yasumoto több közismert áriával. Elhangzott Saint-Saens Sámson és Delila című operájából Delila Csók áriája a második felvonásból ( a szerelmi kettős részlete). Ezt követően Händel Rinaldo című háromfelvonásos operájából Amirena áriája a második felvonásból (Hagyj, hogy sírjak). Ezt követte Johann Strauss A denevér című operettjének egyik dala. Befejezésképpen hangulatos, jobbára romantikus ízű japán dalok csendültek fel M. Kawakami feldolgozásában. A fiatal előadóművésznő hiba nélkül adta elő a fent nevezett dalokat.

Személyes vallomás

A műsor második részében Ako Tanaka zongoraművésznő Chopin e-moll Zongoraversenyének szólamát játszotta a Nagyváradi Állami Filharmónia együttesének kíséretével. A mű 1830-ban keletkezett (op. 11), amelyet a nagy romantikus szerző Costantia Gladowska énekesnőnek ajánlott. A mű Varsóban hangzott el először, ahol Chopin búcsúhangversenyét tartotta. A témák között átvezető passzázsok szólalnak meg. A versenymű sajátos hangvételű költői alkotás, amely az átörökölt klasszikus formát veszi alapul, de azokat már egyénileg minősíti. Az első tétel (Allegro maestoso) hosszabb zenekari előjátékkal indul, mely a vezető témákat tartalmazza. Az első hősies, felfelé ívelő dallam, a második bársonyos, simogató hatású kantiléna. A melléktéma már dúr hangzásban hangzik fel. A harcias fanfármotívumok elégikus merengéssé, vágyakozássá enyhülnek. Az énekes fogantatású mű finom futamok lebegésével tárul fel. A második tétel (Romance. Largehetto) álmodozó hangvételű, ensőségesen lírai muzsikát teremt, amely nem csak a zeneköltő természetrajongásának megnyilvánulása, hanem egyben szerelmi vallomásnak is felfogható. A zongoraköltészet e remekműve Mozart d-moll versenyművének hatását is idézi. Ez a lehalkított finomság próbára teszi az előadót. A harmadik tételben (Vivace) a zongora szólama a zenekarral egyetemben sziporkázóan szellemes összjátékot teremt. Szilaj ritmusú táncelemek is megszólalnak benne játékosan, életvidám ötletekkel fűszerezően, bravúros oktávmenetek felhasználásával. A művésznő felkészülten igyekezett megközelíteni mindezeket a sajátos chopini gondolatokat, de előadása nem teremtette meg kellően a kívánt légkört. André Gide kiváló író így ír Chopin előadásáról: ösztönösen, improvizatorikusan kell megközelíteni Chopin romantikáját, mintha a szerző csak akkor gondolta volna ki a muzsikát. Ez a sajátos chopini romantika nem tárult fel teljes egészében.

Fiatalkori mű

Befejezésül Schubert V. B-dúr szimfóniája (D.485) csendült fel. A zeneszerző 16-19 éves kora között öt teljes szimfóniát komponált. Az első négyet még a konviktus diákzenekarával adta elő, az ötödiket pedig az édesapja által szervezett műkedvelő zenetársasággal. A mű sajátos romantikus alkotás, amit a zseniális ösztönösség jellemez. A műben az egész zenekari faktúra hangzásszépségét tárja fel páratlanul gazdag alkotóképesség jelentkezik, és a koraérett líraiság csodálatos megmutatkozása. Az ötödik szimfónia teljes egészében Mozart útját járja. Az első tétel klasszikusan arányos felépítésű, a második tétel költői vallomást tartalmaz. A harmadik tétel mozartias karakterű menüett, a Finálet pedig áttetszően könnyed szárnyalású játékosság jellemzi. Az 1816-banírt szimfóniát tragikusnak nevezi a szerző, holott inkább lírikus, mondhatni elégikus zenével ajándékoz meg. A karmester Ciprian Marinescu a filharmónia együttesével igen szép muzsikával ajándékozta meg a hallgatóságot. A mű kiváló ismeretével, minden egyes részleget pontosan beintően felszínre hozta a sajátos schuberti lírát. A hosszan tartó tapsot ráadással köszönte meg a két japán művésznő: Carmen Habaneráját énekelte Kanae Yasumoto, akit zongorán Ako Tanaka kísért.

Tuduka Oszkár