Petőfi Sándorra emlékeztek

Nagyvárad - Péntek délután a várad-velencei római katolikus kultúrotthon dísztermében tartották a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének szeptemberi irodalmi körét. Petőfi Sándor volt a téma.

A megszokottól eltérően ezúttal nem az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében, hanem a Kolozsvári úti római katolikus kultúrotthon dísztermében tartották a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének soron következő havi irodalmi körét. Az összejövetelnek más jellegzetességei is voltak, melyre Szilágyi Ibolya egyesületi elnök hívta fel a figyelmet nyitóbeszédében. Szeretettel üdvözölte a cívisvárosi vendégeket- Dóráné Szalontai Piroskát és Kökény Istvánnét, a Debreceni Nyugdíjasegyesület alelnökeit, valamint Molnár Ferencné Rózsát, a Hajdú-Bihar Megye és Debrecen Nyugdíjas Szervezeteinek Szövetsége vezetőjét, és köszönetet mondott Cservák Miklós várad-velencei RMDSZ-elnöknek, amiért az alakulat székházában helyszínt biztosított a rendezvénynek. Ugyanakkor azt is bejelentette, hogy a városi önkormányzatnál elnyertek egy pályázatot, melynek betudhatóan kirándulhatnak azokra a településekre, melyek fontos szerepet játszottak Petőfi Sándor életében (Erdőd, Koltó). Meglátásában Petőfi egyik legnagyobb költőnk, akinek forradalmi lelkülete, érzelmi világa mindenkire hatással van. Verseit újra és újra el kell olvasni, úgy írt, és olyan nyelvezetet használt, hogy akár kortársunk is lehetne. Az irodalmi esemény további meglepetésekkel is szolgált: mindenki kapott egy-egy Petőfit ábrázoló, nemzeti színekkel keretezett kis kártyát, közreműködött a nyugdíjasegyesület néhány tagja- Hajbók Klára, Szabó Piroska, Kocsor Magdolna, Bőr Géza, Bathó Ida, Kántor Erzsébet, László Ágnes és Gregovits Sándor-, az ünnepség végén pedig fellépett a PMNYE kórusa.

Élete és munkássága

Petőfi Sándor életét és munkásságát Szilágyi Magdolna nyugdíjas tanárnő, körvezető ismertette a teljesség igénye nélkül, a rá jellemző szakmai alapossággal és felkészültséggel. Természetesen a költő gyermekkorával kezdte, azokkal az eseményekkel, melyek meghatározó szerepet játszottak későbbi élete folyamán. Ezután áttért arra az időszakra, amikor Petőfi beállt vándorszínésznek, majd katonának. Leszerelték, majd ismét színész lett, gyalogosan járta az országot és írta a verseit. A szegény emberek mindenütt szeretettel fogadták, tehát nemcsak negatív élmények érték, a tanárnő szerint ekkor kötelezte el magát a nép iránt. Szóba kerültek a pesti évek, Vörösmarty bíztatása és Arany Jánoshoz fűzödő barátsága, akárcsak az a nehéz időszak, amikor Petőfit sokan támadták, mert nem használt „fentebb stílt”. Szilágyi Magdolna külön fejezetet szentelt a költő családi lírájának és szerelmes verseinek, végül pedig az 1848-as forradalommal és szabadságharccal zárta mondandóját, kiemelve Illyés Gyula azon megállapítását, mely szerint március-e nem lehetett volna Petőfi Sándor nélkül.

A rendezvény szeretetvendégséggel zárult.