Őrizzük meg az emléküket!

Ők azok, akik a gettóba hurcoltak szökését előkészítették, elbújtatták és élelemmel látták el őket, így saját egzisztenciájukat, szabadságukat vagy életüket tették kockára.

Emberséges magatartás

A gettózás és deportálás szörnyűségeit elszenvedőkre emlékezve nem szabad elfelednünk, hogy nem mindenki maradt tétlen, voltak olyanok is, akik enyhíteni igyekeztek zsidó polgártársaik megpróbáltatásain. Ellenkező esetben az általánosítás hibáját követnénk el. Erről az eseményeket jól ismerő Katona Béla Várad a viharban című könyvében így ír: „Viszont szeretném már előre elhitetni, hogy amire sor került, nem az egész magyarság vétke, minthogy minden véleménymondás legnagyobb bűne az általánosítás.” Most legyen csak róluk szó, hisz emberséges magatartásuk bemutatásával egységesebb lesz a városunkról alkotott történelmi kép.

A munkaszázadok felállításával, amelyek lényegében büntetőszázadok voltak, már megkezdődtek a zsidóság megpróbáltatásai. Sok behívottat – betegségre hivatkozva – szereltetett le Schmidt orvos őrnagy, Cselleng Jenő tartalékos főhadnagy meleg ruhát szerzett az ukrajnai télben fagyoskodóknak. Emberségesen viselkedtrk Sztancsó László, Ármé Ödön, Vass Antal őrmesterek, Mányoki honvéd és mások is. Gyarmati Miklós egészségügyi szolgálatos lelkiismeretes munkájának sokan az életüket köszönhették. Az Uz-völgyi pokol parancsnoka, Szabolcs hadnagy, emberségesen viselkedett a munkaszolgálatosokkal. Reviczky Imre alezredes a nagybányai központ parancsnokaként sok váradi életét mentette meg. Írnokként dolgozott mellette és ebben a munkában segítette a Váradról odakerült dr. Karl Ede ügyvéd. A zsidóság mellőzése Váradon is egyre nagyobb méreteket öltött, egyre többen voltak kénytelenek feladni foglalkozásukat.

Sárga csillag és gettósítás

Aztán eljött 1944. április 5-e, a megbélyegzés, a sárga csillag bevezetésének napja. Sokan igyekeztek együttérzésüket kifejezni. Így tett dr. Medvigy Ferenc felsőházi tag, dr. Csete Emil főörvös, dr. Olasz Béla törvényszéki elnök, vagy dr. Markovits Manó volt főispán és mások. Hiába volt a megbélyegzés, szintén Katona Béla írja, hogy: „Váradon nem lehetett egyszerre eltépni több évtizedes kapcsolatok szálait.”

Többen próbáltak kedvezményeket szerezni a házastársak keresztény felekezethez tartozó tagjai számára. Köztük volt dr. Bánáss László kanonok, a váradi káptalan kisprépostja, dr. Ópalotay János, Szabó Lajos református lelkész, az Orsolya zárda főnöknője még a gettóból is megpróbált kimenekíteni embereket.

A május 3-án megkezdték a váradi zsidók betelepítését a gettóba. (A deportálás majd május 25. és június 3. között zajlott le a Rhédey-kertből indított, tehervagonokból álló szerelvényekkel; volt egy korábbi május 23-án és egy június 27-én is.)

A zsidóság elhurcolását a lakosság nagy része felzaklatva, riadtan nézte, de sokan még igyekeztek megmenteni, akit csak lehetett. Így próbált tenni dr. Markovits Manó volt főispán, Faragó Viktor ügyvéd, dr. Hlatky Endre beadvánnyal fordult az új főispánhoz, de ennek nyoma veszett. Néhány kiragadott esettel azt szeretnénk bemutatni, hogy sokan nem fogadták el a „nincs tovább” gondolatát és még a gettóból is próbáltak kimenteni embereket. A gettó területén Törpe János napszámos egy tíztagú családot bújtatott, majd szökésükben Szőke Rózsi varrólány, Bogdán Sándor ácsmester és egy rendőr segítette. A Várady Zsigmond utca 23. szám alatt bujkáló 17 személyt Grósz Jenő látta el élelemmel.

Hajtsunk fejet!

A gettóban lévő zsidók bújtatásában és élelmezésében nagy szerepet játszott Appán Kálmán tartalékos főhadnagy. Felesége segítségével több mint harminc személyt bújtatott és látott el élelmiszerrel. Appán Kálmánné első házasságából származó fia, Csurka Péter csendőr százados szintén segített bejuttatni élelmiszert a gettóban bújkálóknak. Augusztusban Budapestre menekültek, ahol folytatták áldozatos munkájukat.

Az Appán-házaspár és Csurka Péter sírköve ma is áll a Rulikowski temetőben, a főút mentén. Arra járva hajtsunk fejet a síremlékük előtt, mert ők akkor tettek tanúbizonyságot keresztény humanitásról, amikor az a legnehezebb volt. Bebizonyították, hogy a parancs hatalma mellett, egy ideológiailag fertőzött légkörben és a kificamodott közhangulat dacára is éltek igaz emberek Váradon.

Kegyelettel hajtsunk fejet a zsidó áldozatok emléke előtt. Azonban soha ne feledjük el, hogy nem mindenki maradt ekkor közömbös és tétlen e Körös-parti városban! Az ő emléküket is őrizzük meg!

Kordics Imre