Mozart-fesztivál a nagyváradi filharmóniában

Az elmúlt heti szimfonikus hangversenyen, folytatva a hallgatóság által nagyon kedvelt zeneszerzői esteket, Beethoven és Brahms után Mozart művei csendültek fel a koncertteremben.

Ezek a hangversenyek tudatos műsortervezésről tanúskodnak, amit két héttel ezelőtti cikkemben is hangsúlyoztam. Igen, szükség van az ilyen jellegű koncertekre, mivel vonzóak a közönség számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy mindhárom alkalommal zsúfolásig megtelt az Enescu-Bartók terem. A vendégművészek, Tiberiu Popovici karmester – aki jelenleg Franciaországban él – és Dana Borşan zongoraművész nem először járnak Nagyváradon. Mindkettőjüket jól ismeri a váradi hangversenyközönség. Tiberiu Popovici a nagyváradi zeneiskolában kezdte tanulmányait, Acél Ervin egykori tanítványa volt; a zongoraművésznő pedig többször is koncertezett városunkban, egy időben szólistája is volt a nagyváradi filharmóniának. Az est folyamán Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) osztrák zeneszerző három alkotása hangzott el: a Figaro házassága című opera nyitánya, a 22., Esz-dúr zongoraverseny (K. 482) és 41., C-dúr, Jupiter szimfónia (K. 551). Mozart édesapja, Leopold Mozart korának elismert muzsikusa volt, aki mélyen vallásos, istenfélő emberként meggyőződéssel vallotta, hogy Wolfgang zenei tehetsége isteni csoda. Az első mű, amely csütörtök este felcsendült, a Figaro házassága című vígopera nyitánya volt. Ezt Mozart 1785 és 1786 között írta, és 1786. május 1-jén mutatták be a bécsi Burgtheaterben, a szerző vezényletével. Az alkotást a zenetörténet egyik legszebb nyitányának tartják, azzal a sajátossággal, hogy a komponista nem használta fel benne az opera egyetlen témáját sem. A váradi szimfonikusok, Tiberiu Popovici avatott dirigálásával, kitűnő hangulatot teremtettek a nyitány előadásával. A továbbiakban Mozart 22., Esz-dúr zongoraversenye, K. 482 csendült fel. A mű 1785. december 16-án készült el, és még e hónap végén be is mutatta Mozart egy bécsi koncertjén. A bemutatón olyan nagy volt a mű sikere, hogy a második tételt meg kellett ismételnie. Csütörtök este Dana Borşan zongoraművész, a bukaresti Nemzeti Zeneegyetem tanára tolmácsolta a versenyművet, óriási sikert aratva. Megcsodálhattuk az előadóművész pazar zongorista-kvalitásait, stílusos előadásmódját, kiváló muzsikusi képességeit. Együttműködése a karmesterrel nagyszerűre sikeredett, s emlékezetes, csodálatos produkciót eredményezett. A közönség nagy elismerése a hosszan tartó tapsban nyilvánult meg.

Jupiter szimfónia

A szünet után a hangversenyest a 41., C-dúr, Jupiter szimfónia, K. 551 előadásával folytatódott. Mozart 1788-ban komponálta ezt az utolsó szimfóniáját, és a zeneművet csak a szerző halála után mutatták be. A Jupiter alcím nem a szerzőtől származik, e nevet sokkal később, egy 1819-es koncert után kapta, egy Angliában letelepedett német muzsikustól, Salomontól, aki ezzel a mű győzedelmes voltát kívánta kifejezni. A hallgatóság nagy elismeréssel fogadta a szimfónia tolmácsolását, zúgott a taps, s ez arra késztette a karmestert és a zenekart, hogy ráadásként megismételjék a szimfónia egy rövid részletét.

Néha-néha a hangversenyek után, főleg a karmester részéről megnyilvánuló elismerés alapján, kiemelem a szimfonikus zenekar egy-egy tagjának kitűnő teljesítményét. Most Török Apollónia fuvolaművész nagyszerű produkciójához szeretnék gratulálni.

Dérer Ferenc